Új dallal jelentkezett a soproni Plasticocean. A Féktelen című nóta szövege a "Békétlen" lemezhez hasonlóan magyar nyelven íródott és egy nehéz élethelyzetet dolgoz fel (a csapat előző két korongjáról ITT és ITT írtunk kritikát).

A karantén ideje alatt elkezdtünk új dalokon dolgozni és új hangzásokkal kísérletezni, ennek az időszaknak lett az eredménye a Féktelen című dalunk. Akik figyelemmel kísérik munkásságunkat észrevehették, hogy a szövegeink nagy része saját élményeinken és tapasztalatainkon alapszik, most viszont szakítottunk a hagyományokkal és egy olyan ember szemszögéből meséljük a történetet, aki egy szer függőségétől szenved.  

A dalszöveghez egy cikk adott ihletet, ahol orosz drogfüggők meséltek az életükről és a szerről, ami fogva tartja őket. A cikk utáni pár napban nagyon sokat olvastam a témában és több riportot is megnéztem. Ekkortájt küldött Helmut és Bálint egy demóverziót egy elkészült dalról, amelyre már szinte csak az ének hiányzott. Általában van a fiókban több szövegem, amiket korábban megírtam, de úgy éreztem, hogy egyik szöveg sem illene igazán a dal hangulatához. Miközben mentem munkába, próbálgattam az énekdallamot kitalálni “kamu szöveggel”, de volt egy sor, ami nem is volt annyira kamu: “Egy érzés, ami mindig fogva tart”. Olyannyira motoszkáltak bennem a fentebb leírtak, hogy már a “kamu szövegem” is erről szólt. Így már biztos voltam benne, hogy a szöveg erről fog szólni. Amint végre találkozhattunk, elkezdtük összerakni a számot élő hangszerekkel, és a próba végére világossá vált mindannyiunk számára, hogy ehhez a dalhoz szeretnénk készíteni egy videoklipet.

 

A képi világgal egy olyan utópisztikus teret akartunk ábrázolni, ahogy egy szerhasználó láthatja maga körül a környezetét. A helyszínt adó fenyvest már évekkel ezelőtt felfedeztük, viszont eddig nem igazán illeszkedett volna semelyik dalunkhoz. A kopár erdő az elszigetelődést, a gondok rengetegét és a szorongást hivatott szimbolizálni - egy elmosódott, zavart világot.