A 2017-ben a Blizard romjain megalakult soproni modern metal csapat, a PlasticOcean ősszel jelentette meg második soralbumát "Békétlen" címmel és a korong számos változást is jelez, melyek közül több kifejezetten jót tett a zenekarnak.

Az első technikai jellegű: Bolla Péter gitáros távozásával immár kvartettként működik a banda, de ez semmilyen módon nem hallatszik a produkción. A tartalom tekintetében azonban ég és föld a különbség a 2018-ban napvilágot látott "Wave" lemezhez képest (erről lemezkritikánk ITT olvasható). Gyakorlatilag a korábbi recenziónkban megfogalmazott észrevételeink mindegyike orvoslásra került a friss anyagon, de természetesen korántsem gondoljuk, hogy ebben bármiféle szerepünk lenne.

A legfontosabb változás, hogy immár magyar nyelven énekel a PlasticOcean és ez óriásit dob a dalok befogadásának mértékén. Mondhat bárki bármit, de egész egyszerűen az anyanyelvünkön, érthető módon hozzánk szóló szövegek teljesen másként hatnak ránk, olyan többletjelentést adnak minden egyes szerzeményhez, mely kötődést alakít ki az alkotó és a hallgató között. A soproni brigád ráadásul kifejezetten személyes, átélhető élményeket és érzelmeket közöl velünk, hibátlan prozódiával és nyelvhelyességgel.

A másik tényező a dallamok szerepe: míg a "Wave" egy tipikus zsánerlemez volt, a djentes, poliritmikus, post-hardcore vokállal megtámogatott modern metal kortárs lenyomata, addig a "Békétlen" tele van énekelhető melódiákkal, elkülönülő dalokkal, melyek nem olvadnak egybe, hanem önálló karakterrel rendelkeznek. Természetesen a stílusalap maradt, azaz a PlasticOcean nem ment át heavy metalba, hanem ragaszkodik a XXI. század hangzásához, ami szintén dicsérendő. Ráadásul mindezt kellően, de ízlésesen körülöleli az elektronika: magam nem vagyok nagy híve ennek, de itt van helye, tere és szerepe.

Érdekes módon az igen rövid nyitó intró viseli a lemez címét, mely egyfajta hangulati bevezetés a korong atmoszférájába. Az ezt követő Ellopott idő rögtön megmutatja a fentiekben vázolt erényeket: elgondolkodtató szöveg és azonnal ütő refrén, egyfajta utaztatós-lebegős groove-val.  

Az Árnyék komorabb, húzósabb szerzemény, melyben a post-hardcore üvöltés adja meg a súlyt a szigorúbb riffmunka és az ütemekre kihegyezett húzás mellett, de érdemes a refrénre szintén figyelni. A klipes Tarts ki tempósabb darab, habár a verze középtempós sodrását meg-megtöri a szinte rapszerű szövegbetét. A dalok sorát egy Interlude címre keresztelt szöveges átkötés töri meg, melyben Az ember tragédiájából hangzik fel egy aktuálpolitikai áthallásoktól sem mentes részlet.  

Az Ez maradt és az Eltűnsz végre című nóták a korong vége felé érdekes módon a csapat metalosabb oldalát mutatják meg (különösen az előbbi): a sok jófajta dallam után itt combosabb zúzást kapunk az arcunkba, szóval a változatosság is a középpontba került, unalomról szó sincs szerencsére. A kilencedik, egyben záródarab, a Megérkeztél Pap Gergő énekes saját szerzeménye, mely kislánya születésének alkalmából íródott és talán az egész lemez legszemélyesebb tétele, hangulatában némileg ki is lóg arról, de ez is csak a korong előnyére válik. 

Ahogy most visszahallgattam a debütalbumot, tényleg mellbevágó a két anyag közötti különbség: a "Békétlen" sokkal kézzelfoghatóbb, átélhetőbb és - valljuk be - szerethetőbb produkció lett. Egyetlen kritikai észrevételem lenne csak: a hét teljes dalt és a huszonhét perces nettó játékidőt nagyon karcsúnak tartom. Nagyon kellett volna még ide három hasonló színvonalú, de talán más hangulatú nóta, bár az kétségtelen, hogy így az ember automatikusan nyúl az ismétlőgomb felé és szép lassan, a sokadik hallgatásra bele is ivódnak a dalok. Szóval egyrészt okos húzás ez, de nekem mégis kicsit hiányérzetem támadt.

Ha a PlasticOcean ilyen tempóban és irányban fejlődik, akkor a harmadik soralbumuk bitang ütős lesz a "Békétlen" minősége alapján. Egyaránt ajánlható a technikás, djentes prog-metal, valamint a deathcore és a post-hardcore rajongóknak ez a lemez, de a lényeg, hogy egy friss, kortárs, értelmes magyar szövegekkel és kiváló dallamokkal teli lemez született. De legközelebb kérünk ebből egy negyvenperces anyagot: előre is köszönjük!

8,5/10