Nehéz év áll mögöttünk: mindenki szeretne már túl lenni ezen a nyomorult vírusmizérián, talán jövő tavaszra ez meg is történik és visszaállunk a normál üzemmódba. Az egész rockszakma (zenészek, háttérmunkások, a rocksajtó) ebben reménykedik, mert szó szerint a túlélésről, a műfaj megmaradásáról van szó. Ezelőtt sem volt könnyű a helyzet, de 2020 akkora gyomrost vitt be mindenkinek, hogy innen nem lesz egyszerű talpra állni.

A szórakoztatóipart, ezen belül a könnyűzenét, még szűkebben pedig a rockszínteret gyakorlatilag a padlóra küldte a járvány, az ezt követő, természetesen érkező kormányzati korlátozások, majd a törvényszerűen bekövetkező gazdasági visszaesés. Ráadásul a koncertek elmaradása mindennél világosabban bebizonyította, hogy a metal élőzenés, közösségi műfaj: sem a szakmányban érkező, majd végelgyengülésben távozó karanténvideók, sem pedig a fizetős vagy éppen ingyenes streaming-koncertek nem tudják pótolni a lényeget, azaz a bulikon való személyes közönség-jelenlétet.  

Hiába érkeztek év közben szép számban az albumok külföldről és itthonról is, ezek egy-két hét után elsikkadtak, mert mindenkit más foglalkoztatott, ráadásul a szokásos promóció, illetve az egész sava-borsát adó turnék és események is elmaradtak. Bár visszanézve a Rozsdagyár 2020-ban rekordszámú albumkritikát publikált, mi is megszenvedtünk azzal, hogy érdemleges olvasnivalót kínáljunk saját táborunknak, de ezzel sajnos nem voltunk egyedül.

De talán most már túl vagyunk a nehezén és a Karácsony mindig is a reményről szólt: bízzunk benne, hogy megújult lelkesedéssel, a normalitásba visszaálló körülmények között fog telni 2021 java része és pár év múlva már csak egy lassan ködbe vesző, kellemetlen időszakként fogunk emlékezni az idei évre. Rajtunk ne múljon!