"Kohó" címmel a januári HammerWorld-magazin mellékleteként (is) megjelent az ózdi thrash csapat, a Remorse új albuma, amely egyből a hivatalos magyar slágerlisták előkelő harmadik helyén landolt. A zenekar legutóbbi korongja, a "D.Ü.H" még 2008-ban látott napvilágot.
Az elmúlt években többször változott az együttes felállása is: Zsola mellé visszatért a csapatba Kossuth Lajos, akinek a vérében van a thrash műfaj, valamint a mikrofonnál újra Róm Gabrielt hallhatjuk. A basszusgitárt továbbra is Szabó Péter kezeli, a doboknál is maradt Oláh Kálmán, aki időközben az Ektomorfban is elkezdte püfölni a bőröket.
A Remorse sosem tartozott azon zenekarok közé, melyek évente dobták piacra a soron következő lemezüket, ezért eddig sem végeztek fércmunkát. 35 éves pályafutásuk alatt, ha jól számolom, ez a hetedik albumuk. A "D.Ü.H." óta közel tizenhárom év telt el, ami alatt folyamatosan íródtak, csiszolódtak a dalok. A végeredmény tekintetében azt kell mondjam, nagyon erős nehézfémet készített el a kohóban, és kovácsolt acéllá az öt fémműves. A megszólalás bivalyerős, a kohós koncepció pedig kiváló ötlet egy metalbanda számára, pláne ha figyelembe vesszük azt is, hogy Ózd az ország egyik legnagyobb kohászatának adott otthont.
Nálam nagyon betalált az intróval egybefűzött nyitótétel, a Zúzzad az ércet, ahogy a kohász himnuszból átmegy a néhány soros feszes riffelésbe, fémes csengésű kalapácsütések közepette. Ezt követi a már lemezelőzetesként is megismert Hazudnak című dal, egy remek basszuskiállással. Itt ki is emelném a basszusgitár hangzását, mely Szabó Péter érdeme.
Szinte minden dalra jut némi érdekesség. A Még egyszer című szerzeményben például Zsola kisfiának a hangját fedezhetik fel azok, akik jól figyelnek, amint azt mondja „gitáá (gitár)". Ez volt ugyanis az első szó (mi más is lehetne egy vérbeli rocker gyermekének?), mely elhagyta a száját. Vagy említhetném a spanyolos gitárbetétet a Jelbeszédben vagy éppen Róm Gabriel hegedűs aláfestését a Jóbarátomban, mely az elhunyt barátoknak, ismerősöknek állít emléket.
Ezek így leírva műfajidegennek tűnhetnek, de remek érzékkel helyezkednek el, beleolvadva az adott dalba. Na meg persze illusztris vendéggárdát is felvonultatott a csapat az albumon: Farkas Zotya (Ektomorf), Bátky Zoli (BZ, Wall of Sleep, At Night I Fly), Körmöczi Péter (Cadaveres), Nagy-Miklós Péter (Wackor, Orgog), Kemenczei Balázs (Stone Dirt, Salvus, Wall Of Sleep), Dancsók Tamás (Don Tom), Hocza „Igor” Róbert (Mytra, ex-Remorse). Kiemelném még a Monoton zakatol dalt, melyben az említett sort nagyon jól alátámasztja Kálmán feszes, zakatolós dobolása. Kálmán és az élő dob feszes tempója kiválóan húzza végig az albumot, amit néhány lassabb tétel tör csak meg olykor-olykor.
Az album hangmérnöke, Cserfalvi „Töfi” Zoltán (Iron Maidnem) is szólózik egyet a Küzdesz című dalban, aki nem mellesleg iszonyatosan jó munkát végzett az anyaggal. Amolyan bónusztételként a 90 című dal újravett verzióját hallhatjuk, amelyben tovább bővül a vendégek listája két régi Remorse-taggal,, Kollár Jóskával és Bodnár Gáborral. Bár még nagyon az év elején járunk, de ez az anyag könnyen 2021 hazai albuma lehet. Mindenesetre fel van adva a lecke a hazai zenekaroknak.
10/10
