A holland Distillator zenekar hét év után úgy döntött, nevet vált, mondván, újraformálják a zenekart. A névváltásnak nem szoktam örülni, főleg ha az épp egy szeretett együttesemmel történik, mert volt már rá példa. Ez esetben ettől eltekinthetünk, és nem is akarom összehasonlítani az elődcsapattal, hiszen elmondásuk szerint az élet múlásával fejlődni kell és ez a fejlődés épp egy új bandát szült, induljunk tiszta lapokkal.
A frissen alakult Cryptosist ugyanaz a gárda alkotja, mint elődformációját: Laurens Houvast (ének, gitár), Frank te Riet (basszus, mellotron), és Marco Prij (dob). A debütáló lemez igazi progresszív thrash metal, egyben régisulis és modern hatásokkal, sci-fi hangulattal és elemekkel megspékelve. Ez az irány az album központi vonala is, mert a "Bionic Swarm" egy konceptalbum, amely egy disztópikus jövő lehetséges borzalmait tárja fel, ahol a technológia irányítja az emberiséget: mondhatni, igazán aktuális.
Az anyag előfutáraként több kislemez is kijött és egy megosztott kiadvány a Vektor zenekarral. Zenéjükben fellelhetőek a Rush és Voivod hatások is, jól keverednek a death-es, olykor blackes elemekkel. A lemez tíz tételt rejt magában és nem éri el a negyven percet. Igazán velős és kiforrott anyag lett, jól ötvözve a történetet a muzsikával. A srácok nem is bízzák a dolgot a véletlenre, az igazán masszív korong egyből beszippantja a hallgatót ebbe a lehet, nem is annyira disztópikus jövőképbe.
A hangulatos Overture 2149 bevezető után belecsapnak a közepébe a Decypher képében: tempós, őrlős thrash/death muzsika. Kicsit furának hat az elején énekes akcentusa, de a későbbiekben nem zavaró. Fontos, hogy már az első dal megadja a kedvet a lemezhez, ez teljesül is, igazi energiabomba. Muszáj kicsit részletesebben belemászni a lemezbe, mert elég erős nóták sorakoznak a korongon, melyek külön is megállják a helyüket nem csak a történet egészeként.
A dinamika és vadság épp úgy megtalálható a következő Death Technology című tételben is és zenei szinten is kezd jobban elmerülni a sci-fi-s témakörben. A lemez leghosszabb nótája a több mint hatperces Prospect Of Immortality, visszafogottabb, középtempósabb riffelésével már igen csak belecsöppenünk ebbe a kíméletlen világba. A remek progresszív témák kiváló atmoszférát teremtenek, a korábbi őrlősebb számoknál jobban felépített, ívesebb darab. A lemez legerősebb nótája és tetőpontja.
A Transcendence visszatér a thrashesebb irányhoz az eddigi eszköztárukból gazdálkodva és folytatja a megkezdett történetet. Egy nem egész egyperces hangulati átkötő után megérkezik a Conjuring The Egoist, az eddigi alapanyagból dolgozik, de még tovább gyúrva ezt a zenei masszát, bitang erős nóta. Ugyanezen a nyomvonalon haladó Game Of Souls kicsit laposabbra sikerült társaihoz képest, a megszokott eszközökből építkezik, de újat nem hoz.
Aztán egy újabb szépen kimunkált dalt kapunk a lemez második leghosszabb nótájával az öt és félperces Mindscape képében. Érdekessége a benne megszólaltatott furcsa dallam, melyet valószínűleg a mellotron nevezetű hangszer szolgáltat. Valamiért az Asimov Alapítványában írt szonovizor hangját tudtam volna így elképzelni. Nagyszerűen illik a képbe és sokat is dob az összhatáson. A záró Flux Divergence már csak a szintet tartja, és a lezáráson munkálkodik, úgymond hozza a kötelezőt. Az anyag negatívuma, hogy túl hamar jön el az a bizonyos tetőpont és utána már kevés újdonsággal szolgál. Hiába erős a későbbiekben is a szint, a lemez végére már tölteléknótákba is belefutunk.
Ez a sci-fi-s témakör amúgy sem áll távol tőlem, szeretem az ilyen jellegű filmeket, regényeket és a "Bionic Swarm" hangulatában, világában remekül illeszkedik közéjük. Hallgatása közben filmek vagy akár Philip K. Dick írásai elevenedtek meg előttem. És nem csak hatásként, de egy kis párhuzamot is vélek felfedezni a Voivod "Phobos" lemezével, leginkább emblematikusságában.
A Cryptosis bemutatkozó anyaga roppant erősre sikeredett. Jó dalok, remek zenészek, az anyag remekül szól, friss, modern a megszólalás. A korongot Olaf Skorenggel vették fel, Fredrik Folkare keverte, Tony Lindgren (Dimmu Borgir, Sepultura, Opeth) maszterizálta és a borító Eliran Kantor (Testament, My Dying Bride, Soulfly) műve, mely igen jól illeszkedik a koncepcióhoz. A lemez március 26-án jelent meg a Century Media Records gondozásában.
8,5/10
