Mint éhezőnek egy falat kenyér, úgy hiányzott már az élőzene és a fesztiválhangulat. A hatályos jogszabályi rendelkezések betartásával, ezen a héten a rock-, metal- és punkzene kedvelői vették birtokukba a dunaújvárosi Szalki-szigetet. Mivel teljes értékű Rockmaratont a fennálló helyzet miatt nem lehetett tartani, ezért ennek kistestvérével, a Metal Factory fesztivállal örvendeztette meg a jónépet a Varga Zoli vezette szervezőbrigád. Hat napon keresztül több, mint száz magyar zenekar koncertjétől volt hangos a helyszín.

A Rockmaraton tradícióit pontosan követve a napközbeni szabadidős programok között mindenki megtalálhatta a kedvére valót. Az Off-rock tanyán többek között társas- és szerepjátékok, kreatív- és olvasósarok várta a betévedőket. A Supersonic sátorban előadásokon, kerekasztal-beszélgetéseken és kvízjátékokon vehettek részt az ide látogatók. Esténként pedig ment a jól bevált sörpocak- és vizespóló verseny, valamint a karaoke-show. A tikkasztó hőség miatt azonban még olyanok is a Duna vizét választották hűsölésül, akik egyébként messze elkerülték volna a csobbanást. Ebben a melegben felüdülést nyújtott a pancsolás.

Rockfater (a Rockmaraton ikonikus figurája) idén is ott lézengett a tömegben, mindenkivel lepacsizott és vidám személyiségével emelte a hangulatot. Vidámságból egyébként sem volt hiány. A napok előrehaladtával egyre nagyobb tömegekben megjelenő fesztiválozók életigenlése, felszabadult szórakozása kicsit elfeledtette az elmúlt másfél év tragikumát. Mint tudjuk, sokan nem vehettek részt a fesztiválon, így jó néhány baráti társaság is csak töredékesen jelent meg. Öröm az ürömben, hogy szellősen volt hely a kempingben a sátrak között és a söröspulthoz is könnyebben odaférhetett az ember fia/lánya.

Mindez persze a hétvégi helyzetről nem mondható el, hiszen már pénteken is jóval többen voltunk, mint a hétköznapokon. Nyilván ebben semmi furcsaság nincs, de azért a szombati nagykoncerteken a nézőtérről körbetekintve meglepetéssel konstatáltuk, hogy a Rockmaratonhoz közelítő embertömeg vesz minket körül. Mivel ez egy családbarát fesztivál, így egyre több szülő hozta el a csemetéjét is, hogy meglegyen az utánpótlásnevelés is.

Eltekintve attól a szomorú ténytől, hogy idén külföldi nagy nevek nem léptek fel, annyi változást tapasztaltunk a Rockmaratonhoz képest, hogy három (és nem négy) színpadon zajlottak a koncertek. A két nagyszínpad nézőterének teteje is borítást kapott, így a már jól megszokott zuhé még kevésbé zavarta meg a programot, mint a korábbi években. Reméljük, hogy ez az újítás a jövőben is megmarad. 

Egyébként a nagy vihar elkerülte a fesztivál területét. Csak a szélét kaptuk a nyakunkba. S bár mindenki tartott az ítéletidőtől és nyomon követte az aktuális időjárásváltozást, végül annyi történt, hogy az eső elverte a port. Különben is, a rockergyerek nem cukorból van. Apropó cukor! Az étel- és italárak most is barátiak voltak, a tisztaság pedig példaértékű.

Ha ki sem tetted a lábad a fesztivál területéről, akkor is vígan, különösebb megterhelés nélkül tölthetted itt ezt a hetet. Az önfeledt bulizáshoz hozzájárult a régi haverokkal való találkozás, az új ismeretségek, esetleg szerelmek szövődése, a másfél évnyi élőzene megvonásából való fellélegzés...

De mégsem ezek tették felejthetetlenné az idei Rockmaratont (Metal Factoryt). Az a plusz, mely a zenészek arcáról, mozdulataiból, játékából és szavaiból sugárzott (hogy végre igazi közönségnek adhatok koncertet!), na ez teszi felejthetetlenné az idei első és legnagyobb hazai fesztivált.

Köszönjük Rockmaraton! Köszönjük Metal Factory!