Egy időben nagyon rá voltam állva a magyar bandákra. Egy nagyon jól eltalált szövegű dal még jobban megnyomja az adott produkciót, és hát a közérthetőséget is megkönnyítette. Így történt az is, hogy az élet történéseire, bizonyos szituációkra mindig eszembe jut néhány sor a Junkies, Tankcsapda, Moby Dick vagy épp Akela dalszövegekből.
Aztán, ahogy a szövegek után inkább a zenei témákra fektettem a hangsúlyt, úgy távolodtam el a hazai zenekaroktól. Be kellett látni, hogy kis hazánk csak véges számú rock/metal zenekart tud fenntartani, melyek egy idő után egyre inkább igyekeznek megfelelni a kommerszebb igényeknek. Persze tisztelet a kivételnek, de arányaiban nézve is a külföldi bandákban találta meg az ember a számítását. Jó látni, hogy a magyar színtér napjainkban sem teljesen homogén és vannak friss és új bandák, akik változatossá teszik a műfajt. Ezért is érdemes figyelni a magyar mezőnyt, mert vannak igencsak jó csapatok, akikről sajnos kevés szó esik.
Egyszer csak szembejött velem a Leponexx zenekar "Maradj meg ember" című bemutatkozó lemeze. Sajnos a zenekarról kevés háttérinformációm van, pusztán annyi, hogy 2017-ben alakultak Köröstarcsán és hogy a formációt Ökrös Roland (dob), Bede Attila (basszusgitár), Zolnai Kata, Bokor Sándor és Kovács Dávid (gitárok), Szabó László (ének) alkotják.
Az viszont rögtön beugrott, hogy én ismerem ezt a zenekart, korábban már találkoztam velük. Volt szerencsém a Húsdaráló című szerzeményükhöz, mely annyira bejött, hogy gyorsan rá is akadtam kettő EP-re. A 2017-ben megjelent "Brutális majális" és a 2020-as "Nekünk Texas" anyagokra, mely utóbbin a korábban említett nóta is megtalálható. A Leponexx zenéje igazán groove-orientált modern metal, hardcore és melodikus death metal elemekkel átszőve. Nagyon szeretem ezt a stílust és a bandát is nagyon ígéretesnek tartottam. Úgy vagyok vele, hogy jó dolog egy EP a friss zenekarok számára, egy kis ízelítő, figyelemfelhívás, de mégis a lemez lesz az igazi megmérettetés és a korongnak már épp itt volt az ideje.
A "Maradj meg ember" nyolc dalt tartalmaz nem egész negyven percben. Izmos és velős anyag. Fogósak a témák és remekül megtalálták az egyensúlyt a kemény, karcos riffek és a dallamosabb részek között. Látszik, hogy beleadták szívüket-lelküket és sokat dolgoztak a korongon: abszolút figyeltek a részletekre, hogy minden kis díszítés, harmónia a helyén legyen. A háromgitáros felállás először soknak tűnt, de tény, hogy nem spórolnak a riffekkel, dallamokkal, szólókkal. Zeneileg nagyon kiforrott a csapat, van itt minden, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
A Leponexx nagyon jó bemutatkozó lemezt tett le az asztalra, de sajnos nem tökéletes. Számomra a lemez eleje döcögősen indít, majd így is fejeződik be. A nyitó Vakon még olyan középszerű nóta, a Voltam így és a záró Nem adom kicsit vontatott lesz a végére, simán rövidebbre lehetett volna faragni, hogy feszesebb legyen és a dalszerkezetek is lehetnének változatosabbak, mert kiismerhető a recept. Valamint itt a szövegeket sem érzem annyira erősnek, mint máshol. A Soron kívül már sokkal összeszedettebb dal és a lemez maradék fele szinte zseniális. A Leláncolva – Tükörben – Lent – Parazita négyes felrakja a lemezre a koronát. Mind a zene, mind a szöveg betalálós, a refrének elkapottak és hát kellően izgalmasak is a nóták.
A "Maradj meg ember" remek anyag, jó bemutatkozás lett és érződik a potenciál a csapatban. Jó a zene, jó az irány, csak így tovább! A lemez a gyulai No Silence stúdióban készült, minden remekül is szól. A korong január 14-én látott napvilágot.
9/10
