Az alma nem esik messze a fájától. Billy Graziadei, az 1987-ben megalakult hardcore/metal alapvetés, a New York-i Biohazard élén évtizedekig játszotta azt a fajta muzsikát, mely a 2018-ban elindított szólóbandája, a BillyBio eddig megjelent nagylemezein is tulajdonképpen visszaköszön. A meglehetősen ügyetlen névválasztás pedig egyértelmű utalás minderre: Billy-nek esze ágában sincs megtagadni a múltat, inkább továbbviszi a HC/metal legenda örökségét.
Lehet, hogy egyeseknek hiányzik Evan Seinfeld, Bobby Hambel vagy Danny Schuler játéka, de Billy mellett szóljon, hogy nélkülük is sikerült összekalapálnia egy viszonylag erős albumot, mely az AFM Records gondozásában látta meg a napvilágot március 25-én "Leaders And Liars" címmel. A Biohazard sosem az egy helyben toporgásról volt híres, lemezről-lemezre fejlődtek, változtak, Billy pedig egyfajta esszenciáját adja mindennek a BillyBio keretein belül.
A dalokat Graziadei szerezte, ezek feljátszásában pedig a következő zenészek vették részt: Toby Morse - ének (H2O, Hazen Street), Ra Diaz - basszusgitár (Suicidal Tendencies), Fred Aching Rios - dobok (Powerflo), Dan Palmer - gitár (Death By Stereo), Robbie Davidson - gitár (The Exploited), Daniele Manca basszusgitáros, Jennifer Blair énekesnő és Jay Roth énekes.
Nem igazán a számok karaktere miatt fogunk emlékezni erre a lemezre, sokkal inkább a mindent elsöprő vehemencia, illetve hangulat pecsételi rá az anyagra a "megéri a pénzt" címkét. Óriási energiabomba, az egyszer biztos: erre aztán beindul az ember keze, lába, feje, akármije.
Aki csak felületesen ismeri a Biohazard munkásságát, azzal például simán el lehetne hitetni, hogy az album nyitótétele, a Black Out egy Bio-dal. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, Billy volt a Biohazard egyik fő mozgatórugója, aki nélkül nem hinném, hogy ellenkező esetben össze lehetne hozni egy hasonlóan biohazardos anyagot.
Az előző tételt ráadásul még túl is szárnyalja a Fallen Empires, melyben nem csak az elszabadult gőzmozdony módjára zakatoló riffek rántják magával a hallgatót, hanem a frankó gitárszólók is nagyon adják. A punkosabb címadó már kevésbé szigorú, de a lendület itt sem hagy alább és a hangulat is pazar. A Lost Horizon pedig egy old school hardcore durvulat a legjobb fajtából.
A továbbiakban ez a vonal kerül túlsúlyba, a hardcore punk. Innentől kissé egysíkúvá válik a korong, de csak hasonló felépítésű dalok egymás után való rakosgatása miatt (igaz, ezt a monotonitást valamelyest megtöri egy-két rövid, átvezetőként szolgáló darab). Ettől függetlenül nagyon rendben van a lemez, még ha nem is ér egyes Biohazard-albumok nyomába.
Állítólag nem kizárt egy Biohazard-újraegyesülés: ha ez megvalósul, gondolom, Billy jegelni fogja ezt a projektet. A létjogosultságát mindenesetre elvesztené. Meglátjuk.
8/10
