Rozsdagyár

0N0 – Unwavering Resonance (2022)

2022. július 20. - Dazoll

772342.png

Jó látni, hogy még mindig vannak olyan zenekarok, melyek valami újjal próbálkoznak, kicsit megmozgatják az állóvizet. Ezzel a hallgatót is kicsit kizökkentik a megszokott környezetéből, komfortzónájából. Hogy aztán az egyediség mennyire megy a hallgathatóság rovására, az mindig jó kérdés és szubjektív is.

Az egykoron Magyarföldről, Pozsonyból származó 0n0 zenekar 2005 óta aktív a színtéren. Ez idő alatt négy EP-t, egy megosztott kiadványt az Owl zenekarral és három nagylemezt jelentettek meg. 2011-ben megjelent a debütáló kiadványuk, a "Path", majd a folytatás 2016-ban "Reconstruction and Synthesis" címmel. Az idén megjelent új anyag az "Unwavering Resonance" névre hallgat. A csapat a kezdetek óta a saját útját járja, kísérletezős indusztriális doom/death metalban utazik. Az alapító tagok közül mára csak Twisted (gitár, ének, programozás) képviselteti magát a csapatban, de Acidmilk (gitár, ének) és Sarkast (ének) is már 2013 óta tagja a formációnak.

Az "Unwavering Resonance" folytatja az elődei által kitaposott utat: ipari hatásokkal megfűszerezett death/doom metal erős atmoszférával. Annak ellenére, hogy mindenki énekel a lemezen, túlnyomó részt a mély dominál és az sem igazán elkülönülő, hogy épp ki ragadta maga elé a mikrofont. A lemez mondhatni rövid, négy dal mindössze harminchat percben, de annál több tartalom szorult belé.

A nyitó Clay Weight belecsap a lecsóba, az album leghosszabb dala a több, mint tizenkét percével. Pakoltak is bele mindent a srácok: hol lassú, hol gyors tempók váltakoznak, hol atmoszferikusabb, hol nyersebb, igazi progos, kaotikus cucc. Akinek már az első dal megfekszi a gyomrát, az ne is folytassa tovább a hallgatást, hisz a trió eltántoríthatatlan erről az útról. Ezek a fajta zenei megmozdulások a Shatteringben tovább folytatódnak. A mérleg is már átbillen az elborultság felé, minthogy atmoszferikus volna.

A lemez második fele, a címadó tétel és a Wander The Vacant Twillight már kicsit lebegősebb tételek. Kézzelfoghatóbbak és az elszállós hangulat is jobban előjön, itt már lehet találni kapaszkodókat a dalokban, kevésbé kaotikusak. Pálfordulásról nincs szó, csak inkább jobban kidomborítják ezt az oldalukat.

A zenekar szövegvilága általában a transzcendencia és a hallucináció témakörével foglalkozik, ami belevegyült az album koncepciójába, miszerint az emberiség által elkövetett gonoszságok olyan események, melyek már mindennaposak és mi már teljesen megszokottnak tartjuk őket. Az "Unwavering Resonance" rövidsége ellenére igazán tömény anyag lett, nem is tudnám minden nap hallgatni, de mégis kár lenne elsiklani felette. Aki nem ismeri a csapatot, az mindenképp tegyen velük egy próbát.

Érdekes zenét játszik a brigád, de néha már túl sok a jóból. Kicsit olyan ez, mint a nagy gitárvirtuózok (direkt nem nevezem nevén az illetőket), akik lejátsszák a csillagokat is az égről, látom és hallom is, hogy nagyon tudnak, de ez mind rámegy az élvezhetőségre és a végeredmény olyan semmilyen, megfoghatatlan. Bármennyire is tűnik izgalmasnak számomra ez a muzsika, a túlzott kaotikusság néhol már unalomba fulladt. Túl sok téma jön velem szembe alig néhány perc alatt és nem mindig találok kapaszkodót ebben a zenei halmazban.

Az anyag jól szól, a felvétel és keverés az LU69 stúdióban készült. A maszterelést Greg Chandler végezte. A borító a Viral Graphics műve, mely jól illeszkedik a tematikához, kicsit pszichedelikus külsőt kölcsönöz neki. Az "Unwavering Resonance" június 24-én látott napvilágot.

6,5/10

030576.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr517887597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása