Rozsdagyár

AEBSENCE - Sűrű (2022)

2022. december 15. - Kovenant

aebsence_cover.jpg

A Gödöllőn 1995-ben megalakult Aebsence negyedik nagylemeze november 3-án jelent meg "Sűrű" címmel szerzői kiadásban: az 1999-es demóval együtt ez mindösszesen öt stúdióanyag huszonhét év alatt, ami bizony meglehetősen szerény termésnek mondható. Ez természetesen a magyar underground jellegzetessége is egyben: fogalmam sincs, hogy mekkora hallgatottsággal bír ez a progos, grunge-os zenekar ma hazánkban, de gyanítom, hogy méltánytalanul kevesen ismerik őket.

A népi hangszerekkel és angol nyelvű dalszövegekkel induló csapat mára már magyar nyelven énekel klasszikus rockhangszereléssel, ráadásul ezek a szövegek egyértelműen a magyar népdalkincsre utalnak vissza, ma már nyilvánvalóan archaikus szavakkal, fordulatokkal élnek, melyek élesen elütnek az egyébként teljesen kortárs rockzenétől. Az ily módon recitált szövegek prozódiája miatt azonban maga a zene is kap egyfajta népdalos, múltba tekintő jelleget.

A harmincnyolc perces, nyolctételes anyag rendkívül kompakt, egységes atmoszférájú, címéhez illően sűrű szövésű és a fentebb említettekkel összhangban irodalmi igényességű mondanivalóval bír. Nagyon hasonló megközelítéssel élnek, mint pályatársuk, az Ørdøg (ehhez elég meghallgatni a 12 fáradt mozdulat vagy éppen az Akinél az ördög című számokat), ráadásul Budai Péter énekes hangja sokszor Vörös Andráséhoz kísértetiesen hasonló témákat hoz.

Nagyon régi vesszőparipám a magyar népzenei örökség beépítése a kortárs rockzenébe: e tekintetben kétféle megközelítéssel élnek a hazai bandák, melyek közül az egyik az ismert népdalok afféle klasszikusok diszkóritmusban sémával torzított gitárokra történő átírása, kiegészítve különböző népi hangszerekkel és a végeredmény jórészt giccses, leginkább a mulatós rock irányába mutat. 

A másik vonal az ősi hangulat, a mondanivaló finom dalszerzői eszközökkel történő átemelése a metalba, ami sokkal finomabb és értőbb megoldás (a Thy Catafalque, az Ygfan, a Perihelion és Bakos Attila dolgai juthatnak itt eszünkbe).

Az Aebsence igazából egyik trendbe sem illeszkedik: zenéjük egyértelműen kortárs rock/metal, dalszövegeik szóhasználata, illetve a szövegek ritmizálása, prozódiája utal vissza csak a magyar népdalok atmoszférájára.

Azonban ahogy hallgattam sorban a dalokat, azt éreztem, hogy pontosan ezek a ma már tényleg csak irodalmi szövegekben, az élőbeszédben azonban sosem használt archaikus kifejezések ("Krisztus Urunk, szeretőm lesz ölelő, vánkosom, zsarátnok, ez a legény nem siránkozós fajta", stb.) akasztják meg az atmoszférát, mert éles ellentétben állnak a modern zenével. Mindenesetre szokni kell és idővel beérnek ezek a sorok.

Súlyos, tartalmas hallgatnivaló a "Sűrű": egyfajta számvetés olvasható ki a végig egyes szám első személyben megírt dalszövegekből, melynek egyenlege a befogadó pillanatnyi hangulatától függ csak. Kíméletlenül, szinte fájdalmasan őszinte szembenézésre késztetnek a nóták mindennapi kapcsolataink, élethelyzeteink vagy éppen akár országunk jelenlegi állapota kapcsán. 

Aki tehát elgondolkodtató, igényes, ennek ellenére kifejezetten ütős magyar metalra vágyik, annak az Aebsence friss anyaga tökéletes választás lehet, egy azonban bizonyos: készüljünk fel lelkiekben, mert a csapat rendesen megforgat minket mondanivalójával, ráadásul teszi ezt kifejezetten alattomos módra ragadós dallamokkal. Erősen ajánlott cucc mindenkinek! 

9/10 

aebsence2022.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6017982914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása