Megmondom őszintén, jobban értékelem azokat a kezdeményezéseket, melyek egy jól bejáratott stílusirányzatot úgymond megújítanak, nem pedig teletűzdelik stílusidegen elemekkel, befogadhatatlanná és kaotikussá téve eklektikus megoldásokkal.
A 2018-ban elstartolt svéd progresszív doom csapat, az Ockra például jóval tágabban értelmezi a doom műfajt, mint egyes pályatársaik, de nem esnek bele abba a hibába, hogy a doom címke mellé még vagy másik hatot is fel kell soroljunk ahhoz, hogy nagyjából körülírjuk a zenéjüket. Sőt, ha igazán tisztán akarunk látni velük kapcsolatban, nyugodtan elhagyhatjuk a doom jelzőt a progresszív mellől és behelyettesíthetjük a rock/metallal.
Klasszikus értelemben vett doom metal elemek csak nyomokban lelhetők fel az Argonauta Records gondozásában május 26-án „Gratitude” címmel megjelent debütalbumukon, szárnyaló, atmoszferikus eposzok viszont annál inkább. Annak ellenére, hogy hat- és nyolcperces darabok sorakoznak a lemezen, a teljes játékidő nem éri el a háromnegyed órát: az intrószerű nyitótételt leszámítva mindössze hat nóta kapott helyett a korongon.
A durván kétperces Introspection hangolja be az anyagot, majd a húzós riffelésű Weightless Again következik, melyről nekem a Mastodon kevésbé karcos, progos tónusa ugrik be. A dal kezdeti nehézsúlyát lebegősebb útra tereli a banda, melynek meditatív ízeit idővel ismét a hathúrosból kifacsart riffek lepik el.
A Tree I Planted folytatja a sort, melynek szelídsége újabb színezetet ad a lemeznek. Az Acceptance hozza az első igazán doomos gitártémákat: na ez a dal illusztrálja a leginkább a progresszív doom kifejezést. Szinte suttogó énekkel, csendes, akusztikus vezérfonallal kúszik be a We, Who Didn’t Know, majd egy monumentális, emelkedett hangulatú darabbá növi ki magát. Az Imorgon Här és a záró Tage Wie Dieser is az előző nóták által kitaposott ösvényen menetel.
Tetszik még a vastag, analógos hangzás, a nem eltúlzott játékidő, valamint a banda kísérletező kedve. Kiváló bemutatkozás, biztosan fogom még hallgatni a későbbiekben, azonban a tíz pontot a következő lemezükre tartogatom. Ha lesz egyáltalán. Remélem, igen.
9/10
