Számtalan könyv megjelent már a Rolling Stones-ról, ezért adja magát a kérdés: van-e még értelme egy újabbnak? Kontextus kérdése: másfajta koncepció keretein belül kell megvalósítani, hogy az értelmet adjon neki.

Mike Edison zenész-újságíró szakított a hagyományokkal és nem a kedvenc zenekaráról írt könyvet, még csak nem is annak vezéregyéniségeiről, hanem a háttérben meghúzódó dobosról, nevezetesen Charlie Watts-ról a Rolling Stones-ból. Ennek egyetlen oka van: Mike maga is dobos, Charlie pedig az egyik kedvenc ütőse.

De nem csak emiatt tér el a sablonoktól Edison könyve: a Sympathy For The Drummer - Mit tudott Charlie Watts? cím egész jól összefoglalja azt, amiről a kötet tulajdonképpen szól. Rengeteg dolgot kihagy az író (nem szabad életrajzi kötetként tekinteni rá), leginkább Watts dobolási stílusáról értekezik: sok helyen szinte már fárasztó szakmaiság üti fel a fejét, olyan részek, melyek egy dobosoknak szóló fórumon jobban mutatnának.

Edison ráadásul elképesztő szubjektivizmussal él: úgy fikázza a kortárs zenekarok legnagyobbjait (lásd: Doors, Cream), hogy kinyílik a bicska az ember zsebében. De az is agyzsibbasztóan hat, amikor ezredszerre írja le a következőket: Charlie egy vérbeli jazzdobos, szvingel, mint az állat, nélküle nem lenne Stones ésatöbbi. Még ha igazak is a megállapítások, akkor sem kellene ekkora nyomatékot adni ezeknek.

Mike Edison óriási teret ad a Watts hatásaiként számon tartott jazz- és rock n' roll dobosokról, azok stílusáról szóló történeteknek, ami egy idő után szintén unalomba fullad. Továbbá képtelen objektíven láttatni az eseményeket, néha már úgy ír, mint egy rajongó tini, aki szerelmes a zenészbe.

Az író mentségére szóljon, hogy van stílusa: választékos, kiváló hasonlatokkal operáló, élvezetes olvasmány a Sympathy For The Drummer - Mit tudott Charlie Watts?. A könyv pedig nem csak arra ösztönzött, hogy feltegyek egy Rolling Stones-lemezt, hanem kedvet kaptam egy újabb Mike Edison-féle kötethez is. Igen, annak ellenére, hogy néha egyenesen földhöz vágtam volna a könyvét, nagyon is szórakoztatott. Ezt úgy hívják, hogy stílus. Edisonnak van.