Szerintem a stoner és a grunge több ponton is keresztezi egymást, nyugodtan tekinthetünk úgy rájuk, mint rokon műfajokra. A Sabbath-alapú riffek, a vastag, karcos és torz hangzás, a tempók összecsengése és még sorolhatnám. Szóval, ha ezek a stílusok össze vannak eresztve, abból nagy baj nem lehet.
Jó példa erre a kultikus státuszt élvező Melvins, de lehetne itt még hosszan sorolni azokat a bandákat, melyek a grunge-ot jókora Sabbath-témákkal vegyítik vagy éppen fordítva. Mondjuk, az egykoron óriási népszerűségnek örvendő, a zeneipart orkánként letaroló grunge lángja 2024-ben már éppen csak pislákol, de ez korántsem a zenekarok számlájára írandó.
Nem szívesen gondol arra az ember, hogy a kilencvenes években irányadóként működő grungedinók közül alig páran búgatják ma a gitárjaikat, a tehetséges, fiatal csapatok pedig hiába raknak le adott esetben kiemelkedő albumokat az asztalra, a népszerűség és a siker nem fog velük kezet, az hétszentség.
Lassan ott tartunk, hogy a metal összes alstílusát az undergroundban kell majd keresni. Persze ehhez előbb az egyelőre még stadionokban zúzó öregeknek szögre kell akasztani a hangszereiket. De lássuk be, ez azért félelmetesen közel van. Rockzenéből, rockzenekarokból viszont egyáltalán nincs hiány, ám ez leginkább nekünk, rajongóknak kedvez, hiszen nullhuszonnégyben ömlik ránk az ilyen-olyan fém, az előállítóik pedig polgári állás mellett, véreres szemekkel küzdenek azért, hogy mi egy kicseszett kattintással magunkba szívjuk azt, amiért ők hónapokig keményen dolgoztak.
A kesergés után térjünk végre a lényegre: a San Francisco-i stoner/grunge formáció, a Disastroid február 23-án jelentette meg legújabb nagylemezét a Heavy Psych Sounds gondozásában "Garden Creatures" címmel. Az Enver Koneya gitáros-énekes, Travis Williams basszeros és Braden McGraw dobos alkotta csapat jó egy évtizede van már a pályán, számos nagylemezzel a hátuk mögött.
A korong a címadó nótával nyit, mely jókora döggel a puttonyában szántja végig a lemez elejét. Egy vastag, grunge-os riff a vezérfonal, melyhez becsatlakozik egy kis fuzz, meg természetesen a stoner mocska. A Stucco Nowhere lebegősebb, elszállós irányt vesz, de becsempésznek ide is egy kis grunge-os riffelést. Hosszabb, pszichedelikus utazásra invitál a Figure Object, a Backward Sleeping olyan, akár egy, a Nirvana/Soundgarden/Pearl Jam hármas felé tett tiszteletadás, a 24 pedig szintén erősen grunge-alapú.
Úgy érzem, hogyha ezek a dalok a grunge hőskorában születnek, akkor akár komolyabb sikereket is elkönyvelhettek volna srácok. Sajnos azonban az óra megállíthatatlanul ketyeg, szóval a megváltozott körülmények más alapokra húzzák fel az efféle muzsikáknak kijáró elismerést.
A stoner és a grunge határmezsgyéjén egyensúlyozó "Garden Creatures" nem rengeti meg alapjaiban a metal világát, de érdemes meghallgatni, mert a vonzó dallamvilága mellett még kicseszett súlyos is egyben. Jó dalokkal, bivaly hangzással. Mi kell még?
8,5/10
