Az ukrán Drudkh - bármennyire is furcsa lehet elsőre az összehasonlítás - az amerikai Mastodon kistestvére is lehetne. Természetesen a zenéjükben és kereskedelmi kihatásukban semmilyen hasonlóság nincs, inkább sajtóbeli és kritikai megítélésük jellege mutat párhuzamosságokat. Mindkét zenekar folyamatosan dolgozik, adja ki a lemezeket, van egy hűséges, de nem igazán bővülő rajongótáboruk, valamint a metal színtér szaksajtója és a recenziók írói a lábuk előtt hevernek. Lemezeik sorra és rendszeresen tűnnek fel az adott év legjobb albumainak listáján, de tulajdonképpen fősodorbeli sikerekre esélyük sincs. Kultusz-státuszt elért kedvencek ők: jó ez így, talán a legjobb is az adott zenekaroknak.
Az analógia persze itt meg is áll: a Mastodon szívesen és sokszor szerepel, ad interjúkat, a Drudkh - minden bizonnyal tudatosan, de hogy hátsó szándéktól vezérelve, aziránt vannak kétségeim - konkrétan kivonult a rockszakmából, illetve be sem lépett annak ajtaján. Nem koncerteznek, nem adnak interjúkat, fénykép sem jelent meg még róluk: csak a zenéjük, a lemezeik útján hajlandóak kommunikálni a külvilággal. Ez lehet valamiféle misztikumépítő marketingstratégia is, melyből láttunk már elég próbálkozást (KISS, Slipknot, korai norvég black metal színtér), de lehet a lehetőségek hidegfejű számbavétele, a hobbiszint valós megélése is. Az ukránok szándékoltan a rétegzenék rétegzenéjét játsszák, erre megélhetést építeni lehetetlen, így felesleges is extra erőforrásokat beleölni, maradjon csak és kizárólag a zenei teljesítmény.
Az "A Furrow Cut Short" már a tizedik albumuk és tulajdonképpen egy újraindulás vagy zenei útkeresés második fázisa. A korai norvég black metal csapatok által ihletetten indultak a 2003-as "Forgotten Legends" albumukkal, de igen egyénien zenéltek már a kezdetektől. Ők nem akartak Odinról és Thorról énekelni, hanem szövegeikbe a szláv hagyományokat, mitológiát építették be, sőt gyakran az elmúlt két évszázad legnevesebb ukrán költőinek verseit zenésítették meg. A hagyományőrzés, a kulturális tradíciók hangsúlyos jelenléte náluk szerencsére semmilyen politikai vagy szélsőséges ideológiai töltetet nem kapott: évente készített lemezeik folyamatos fejlődést mutattak, mígnem a 2009-es "Microcosmos" albummal elértek pályájuk csúcsára. Számos szaklap az év legjobb albumának választotta. Ezek után a gitáros Roman Saenko vezette csapat logikusan egy teljesen eltérő utat választott: a 2010-es "Handful Of Stars" egy leginkább post-rock, alternatív metal címkével jellemezhető produkció lett, a black metal stílusjegyei már inkább csak hozzáállás jelleggel voltak jelen.
A korong finoman szólva sem aratott osztatlan sikert, így a csapat a 2012-es "Eternal Turn Of The Wheel" lemezzel visszafordult a black metal felé, az új album ennek nyílegyenes folytatása. Hét dal majd' egy órába tömörítve: az "A Furrow Cut Short" egy végtelenül szomorú, komor, de mégis szerethető monolit, melyet bármelyik oldaláról is nézünk, ugyanazt mutatja.
A Season Of Mist kiadó által április 20-án megjelentetett lemezt egyszerűen jó hallgatni: tele van csodálatos dallamokkal, és úgy marad színtiszta black metal, hogy nincs benne agresszió. Sosem gondoltam volna, hogy egy black metal album lehet meditatív zene is, de a Drudkh dalait hallgatva ezt éreztem. Van egyfajta hipnotikus lüktetése az egész produkciónak: a hangzás puha, meleg, analóg, hosszú-hosszú instrumentális részek követik egymást, minden téma számtalanszor kerül körbejárásra. Mintha az ukrán sztyeppéken robognánk egy sehová sem tartó vonaton és bámulnánk ki az ablakon: mindenhol és mindig ugyanaz a látvány tárul a szemünk elé, és lassan megértjük azt, hogy egy föld, egy ország mindig több, mint az éppen akkor benne élő emberek összessége.
A legszebb szlávos dallamvilág egyértelműen a fentebb hivatkozott záró "Till Foreign Ground Shall Cover Eyes" című szerzeményben jelenik meg, itt az epikus jelleg teljesen felerősödik és egészen csodálatos a végeredmény. De igazából számcímeket nem is érdemes felsorolni: minden tétel rendkívül hasonló, az albumot egészében érdemes végighallgatni, akkor jön át igazán ez a végtelenül szomorú, de mégsem világvége hangulatú atmoszféra.
Az "A Furrow Cut Short" megköveteli a figyelmet, még az edzett Drudkh rajongóktól is. Mivel a szerzemények szinte repetitív jellegűek, egyetlen, lassú sodrású folyamnak tűnik a korong, csak nagyon koncentrálva jelennek meg a különböző dallamok, témák. Nem hiszem, hogy akik szeretik az ukránok eddigi teljesítményét, csalódhatnának. Akik viszont most akadnak bele először a Drudkh zenéjébe, azok minden bizonnyal rendkívül unalmasnak, önismétlőnek fogják találni a lemezt. Számomra sem nem csalódást, sem pedig euforikus élményt nem jelentett az album: egyszerűen egy újabb Drudkh produkció, amelybe jó belemélyedni, akár hetekre is. Talán egy kis változatosság azért tényleg nem ártott volna.
8/10
