Nem a szívem csücske a metalcore, illetve a többi core stílus, de időről időre bele lehet botlani olyan előadókba, akik vagy olyan dinamizmussal vagy olyan magas szintű dalszerzői képességekkel tolják ezt az igencsak túljátszott trendet, mely félresöpri az előítéleteket és az ember már csak vadul bólogat az adott korong hallatán. Pontosan így jártam a Texas állambeli négyes, a Darkness Divided nevű keresztény metalcore csapattal: második, azonos című albumuk a Victory Records gondozásában jelent meg április 22-én és a stílus rajongói számára egyenesen kötelező darab.
A zenekar még 2010-ben alakult San Antonio városában, mint templomi zenekar, mely istentiszteleteken és vallásos ifjúsági összejöveteleken játszott, de természetesen nem metalt. Fokozatosan nyergeltek át a keményebb műfaj felé. A csapat gerincét a Mora-testvérpár alkotja (Gerard Mora - ének, Joseph Mora - basszusgitár). Testvérük, a gitáros Christopher is az alapítók között volt kiválásáig, de nem távolodott el az együttestől, hanem kivette a részét a dalszerzésből és a lemez produceri munkálatait is ő irányította. Azt azért tudni kell, hogy a szövegvilág tökéletesen tükrözi a Darkness Divided (Elválasztott sötétség) meggyőződését, csakúgy, mint maga a zenekarnév, mely a Teremtés Könyvéből származik (1:3 - 1:4: "Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.").
Nem nehéz belőni a brigád stílusát: a manapság az USA-ban oly népszerű metalcore-t játsszák, némi thrash és groove metal beütéssel. Minden műfaji kellék megtalálható a zenéjükben: azaz az agresszív üvöltés, néha deathcore-os hörgés, az elmaradhatatlan breakdown-ok mind-mind szerepelnek az albumon. Az egyetlen klisé, amit szerencsére nem építettek be, az a szokásos recept teljes kihagyása: a hörgő verzék majd ultradallamos, csöpögős refrének szerencsére nem váltogatják egymást, helyette tényleg metal énektémák találhatóak itt.
Külön ki kell emelni a dallamos, illetve technikás death metalból, valamint a thrash felől érkező gitárszólók és -témák színvonalát, valamint Gerard Mora énekesi teljesítményét: régen hallottam ennyire változatos vokális produkciót hasonló lemezeken. Itt nem fogunk unatkozni az egyhangú, általában igen irritáló módon előadott post-hardcore üvöltözés miatt.
A nóták kifejezetten a dallamokra, illetve a húzásra, a groove-okra vannak kihegyezve, azaz igen erős a headbang-faktor. Ennyire metalos megközelítéssel ritkán találkozunk a metalcore színtéren és én ezt csak üdvözölni tudom. Bár a dalok szépen sorakoznak egymás után, a korong közepén található az egyik legerősebb tétel a Deceiver képében: na ez az a nóta, melyet példaként, véres kardként hordoznék körül kötelező meghallgatás gyanánt a hasonló csapatok számára. Ezt hívják dinamizmusnak és lehengerlő teljesítménynek, a dallamérzékenységről meg már ne is beszéljünk.
A változatosságra sem lehet panaszunk: a Mirror Of Death képében egy gyönyörű balladát kapunk, a Wake Of The End pedig egy borongós hangulatú, lebegősen építkező tétel, mely a végére kellő súllyal fejeződik be. A From Dust To Stone, no meg a The Answer riffje pedig annyira gyilkos, hogy szó szerint letépi a fejed, én már legalábbis keresem egy ideje az enyémet. Nem tudok mibe belekötni, és el kell ismernem, hogy a maga stílusában ez az album toronymagasan kiemelkedik, eddig talán az év lemeze. De fölösleges is a címkézés: egy bivalyerős modern metal korong, mégpedig mindenki számára, aki a zenei agresszió elkötelezett híve!
9,5/10
