Immáron harmadik alkalommal járt hazánkban Bathory Zoli és csapata, a Five Finger Death Punch. 2020-ban léptek fel itt első ízben egy teltházas arénakoncerttel. Aztán 2022-ben újra jártak itt, amire szintén sokan voltak kíváncsiak. Ezért furcsállottam, hogy a harmadik koncert helyszínének miért a Barba Negrát választották.
Itt leszögezném, hogy semmi bajom a Barba Negrával, de valljuk be, egy ekkora zenekarnak kicsi, mint ahogyan a hatalmas érdeklődés be is bizonyította ezt. Így, a nagy érdeklődésre való tekintettel, egy hónappal a buli előtt átszervezték a Papp László Arénába a koncertet. Az európai turné egyes állomásait a Metallica vendégeként, az önálló bulikat pedig az Ice Nine Kills-szel karöltve bonyolítják. Néhány állomáson az Ektomorf is vendégeskedik, de a budapesti állomáson nem ők, hanem a Malevolence volt a vendégelőadó. Bizonyára Farkas Zotyáéknak is hatalmas sikerük lett volna, mivel őket talán már nem kell bemutatni a hazai közönségnek.
Annál inkább a Malevolence-t. Őket láthatóan nem ismerte a közönség jó része. S mivel a hangzás is pocsék volt, nem is igen jött át a zenei része. Pedig az angol metalcore csapat mindent megpróbált. Az előadásukon látszott és érződött, hogy a dalok tele vannak energiával. Jómagam sem ismertem korábban a zenekart, de amit ki lehetett venni a zenének hívott masszából, hogy gitártéren stoneres, blúzos elemek is vegyülnek a zenébe.
A műsor rájuk eső részében megpróbálták megmozgatni a közönséget és bevonni őket a buliba, de a hazai közönség még mindig nem tud mit kezdeni azzal a felhívással, amikor a frontember kér egy circle pitet. Mondjuk egy lassabb dalnál nem kellett senkit noszogatni, hogy kapcsolja be a telefonját. De hát ilyen időket élünk.
Az Ice Nine Kills-t már jóval többen ismerik. Az aréna előterében is sűrűn lehetett találkozni a banda pólóját viselő fiatalokkal. Nekem is volt már szerencsém hozzájuk, még 2020-ban, amikor a Papa Roach vendégzenekaraként jártak nálunk. Akkor övék volt a kezdő szerep, így anno ugyanúgy nem jött át a zenei része, mint most a Malevolence-nél.
Most viszont kíválóan szólt minden. A látvánnyal sem fukarkodtak a srácok, komplett színházi műsort kaptunk. Az biztos, hogy sokat tanultak Alice Coopertől. De hát a horrorisztikus szövegekhez mi más is dukálna, mint láncfűrészes gyilkosok, késsel rohangáló őrültek, zombik és fiatal női áldozatok. A dob fölé is egy felfújható késes alak tornyosult. A haverokkal közben azon tanakodtunk, hogyan fogják tudni felülmúlni Bathory Zoliék a hangzást és a show-t.
Nem is kellett sokat várni, hogy megtudjuk. Szerencsére ők is jól szóltak, jobban, mint legutóbb. És bár náluk nincs színházi körítés, igazából nem is hiányzik. Vannak helyette lézerfények és karakteres zenészek is, akik tökéletesen belakják a színpadot. Ivan Moody, bár labilis személyiség, kiváló frontember. Viszi a hátán a bulit, remekül vonja be a közönséget a show-ba, mint például a Burn MF-ben is, ahogy a közönséggel skandáltatja a burn mother fucker burn sort.
De az olyan dalokkal sem igazán lehet mellélőni, mint a kezdésnek bedobott Lift Me Up, mely egyből meg is adta a buli hangulatát. Ami után persze jöttek még olyan slágerdalok, mint a Trouble, Wash It All Away, Jekyll And Hyde. Ezúttal élőben hallhattuk a House Of The Rising Sunt a koncert közepén és nem a végén felvételről. A rasztaszakállú Chris Kael basszusgitáros is kivette a részét a vokálokból és a közönség szórakoztatásából. A Burn MF-fel összekötve egy dobszólót is hallhattunk.
Bathory Zoli meg ugye Bathory Zoli. Sportkommentátori jelzővel élve: a mi fiúnk. A rock'n roll sztár, a cowboy hős, aki legyőzte Amerikát, viszont nem nyelte el a szemét, mint szegény kicsi Johnny-t. Sokunk példaképe, aki megmutatta, hogy kellő kitartással, és elhivatottsággal elérhetőek az álmaink. A koncert közepén felvágtak egy piros-fehér-zöld tortát is, melyet aztán Ivan bőszen dobált be a közönség soraiba. Persze most sem maradhatott ki a ria-ria-Hungária skandálás. Viszont egy valamit hiányolok, de nagyon, minden egyes alkalommal, hogy Zoli szólhatna néhány szót magyarul a közönséghez.
Mindazonáltal remek buli volt ez, amire a ráadásban eljátszott Under And Over It, Never Enough, The Bleeding hármassal rá is tették a koronát és mielőtt végleg levonultak, még kiszórtak néhány marék pengetőt, ami alatt a This Is The Way és a Darkness Settles szólt felvételről.
Fotók: Máté Évi
