A viking/pagan metal norvég veteránjai, az Einherjer október 27-én jelenteti meg új, hatodik stúdióalbumát Av Oss, For Oss címmel az Indie Recordings kiadón keresztül. A lemez már a második a 2008-as újjáalakulásukat követően és szerencsére pontosan ott folytatják, ahol a 2011-es Norrøn albumnál abbahagyták.

Nyolc tétel sorakozik a korongon (a limitált verzión megtalálható még a "Blodsbånd" bónuszként) és már a kezdő "Fremad" megadja az alaphangot. Kevés olyan zenekar van a színtéren, amelynek zenéjéből ennyire áradna a jéghideg, zord kilátástalanság és gyakran könyörtelenség. Bár a csapat szinte egymagában felelős a pagan/viking stílus létrejöttéért, nehezen lehetne besorolni már a mai produkciójukat.

Népzenei, folkos elemeknek, népi hangszereknek nyoma sincs, a trió a hagyományos gitár, basszus, ének felállásban dolgozik, a szintetizátornak itt tényleg csak az atmoszféra megteremtésében van szerepe, főleg a címadó dalban. A maguk teremtette stílus elemeit az északi/ógermán/skandináv legendák és mítoszok által ihletett szövegvilág képviseli egyértelműen, de a zene már közelebb áll a hagyományos rockzenéhez.

Frode Glesnes black metalban gyökerező torokhangja/énekstílusa egy pillanatra sem enged az albumon végigvonuló szigorúságon. Itt bizony nem találunk egyetlen másodpercnyi oldódást, vidámabb pillanatot sem, pedig a nóták végig középtempóban sorjáznak, lomhán, ólomsúllyal menetelő katonákra emlékeztetnek, akik már maguk mögött hagytak mindent, és összeszorított foggal tartanak valami ismeretlen felé. A hangzás is végtelenül szikár, minden ütemnek, hangnak súlya van, de a lemez megszólalása még sem tömény, inkább garázsrockosan szellős.

És itt lelhetünk rá arra a momentumra, amely az Einherjert megkülönbözteti, kiemeli, sőt karakteresen egyedivé teszi az egész, lassan lakodalmas dáridóvá züllő viking/pagan mezőnyben: rendkívüli dallamérzékük, dalszerzői vénájuk, hangulatteremtő erejük, Alsel Herløe szenzációs és ízes gitárjátéka, amelynek semmi köze a black metal klisékhez, hanem egyenesen rock'n roll alapú. A nóták jól elkülönülnek, már első hallásra könnyedén megjegyezhető dallamvilággal bírnak, elég csak meghallgatni a két elsőként nyilvánosságra hozott kislemeznótát.

A fenti két dal mellett a "Nornene" és a "Trelldom" tételeket lehet még hasonlóan kiemelni, a címadó tizenegy perces szerzemény viszont jó értelemben véve kilóg a lemezről. A szám visszakacsintás a gyökerekhez, itt sűrítve minden megtalálható, amit a fentiekben hiányolhattunk: népies dallamok, himnikus, epikus, progresszív megközelítés, a középrészen egyaránt bukkanhatunk egészen elszállós harmóniákra és gyorsabb riffelésre is. Záródarabként a lemez csúcspontja.

A mai zenekar- és lemezdömpingben üdítő egyedi, karakteres és mégis újdonságként ható albumokat hallgatni. Az Einherjer ismét megmutatta, hogy nem a Guinness-rekordok közé törekvő technikai hangszeres tudás, nem az ismert énekesek manírjait lemásoló vokális teljesítmény, hanem a hangulatteremtő erő és a dalszerzői képességek tesznek különlegessé egy alkotást, amelyhez újra és újra visszatérünk, mert magához vonz egyediségével. Az "Av Oss, For Oss" ilyen.

9/10