Még 1985-öt írt a naptár, amikor az irdatlan pénzért és a szüleimnek történő hosszas könyörgés után megvásárolt német Metal Hammer aktuális számában megpillantottam a dán Artillery "Fear Of Tomorrow" című debütalbumának borítóját. Mivel a lemezismertető németül íródott és ezt a nyelvet sajnos azóta sem sikerült elsajátítanom, csak a kép alapján tudtam ítélni és természetesen eldöntöttem, hogy nekem az az album kell. Újabb rettenetes összegért sikerült is beszerezni a lemezt az akkori idők kisipari módszerekkel szakmányban gyártott, hamisított kazettáján és aztán jött a meglepetés. Ha bedörren a nyitó Time Has Come és megszólal Flemming Rönsdorf hangja, máig libabőrös leszek tőle. Nos, most egy olyan EP érkezett a dánszentmiklósi Needless zenekartól, amelyiktől jó értelemben véve ismét kiráz a hideg.
A Needless már több mint tízéves zenekar és ez a tökéletes hangszerkezelésben, valamint az eszementen erős dalszerzői képességekben világosan megmutatkozik. Hivatalos kiadványuk csak egy létezik, mégpedig a 2009-ben saját kiadásban megjelentetett "Earthborn" EP. A "The Dark Spirit Of Ages" című újabb EP viszont már profi körülmények között, a Denevér Hangstúdióban készült Cserfalvi "Töfi" Zoltán irányításával és bár csak digitális stream formában sikerült meghallgatnom az anyagot, a hangzás súlyos, tiszta, de korántsem steril. Húzása van a gitárnak és a basszusnak is, az éneket pedig kellően előre keverték, hogy végig mintegy irányítsa a dalokat.
A csapat a death/thrash határmezsgyéjén, de azért végig a thrash műfaján belül alkot. A zenekar hivatalos anyagában a doom és black hatásokat is megemlítik, nekem azonban ezeknek a jegyeit nem sikerült felfedeznem. Tulajdonképpen végig középtempós zúzást hallunk, sok váltással, néha begyorsuló részekkel, de blastbeat-ekre itt senki se számítson. A zene legerősebb része a számok, a produkció általános hangulata. Emiatt, illetve az énekes Forczek Ádám hangja miatt említettem a bevezetőben az Artillery-t. Forczek Ádám hangját hallgatva döbben rá az ember, hogy ebben a csapat által választott stílusban milyen döntő, evidens szerepe és súlya van az énekhangnak. Pillanatok alatt válhat nevetségessé vagy jobb esetben érdektelenné egy amúgy tehetséges csapat bemutatkozása is, szerencsére azonban itt nem ez a helyzet. Nyugodtan megkockáztatom, hogy ilyen énekesi teljesítményt magyar death/thrash zenekartól még nem hallottam. Egyszerűen félelmetes, amit Forczek Ádám művel, egész egyszerűen hátborzongató hangja van, a mélyebb regiszterű death-es hörgéstől a magasabb, idegbeteg sikolyokig mindent kihoz magából, de ez nem válik erőltetetté, modorossá, hanem természetes módon olvad bele a dalok amúgy sem éppen vidám és életigenlő atmoszférájába.
Egyetlen kifogásom van csak, mégpedig a szólók hiánya. Több alkalommal nagyon vártam már, hogy Bárány Tamás keze meglóduljon a gitáron: a több évtizedes thrash-zene hallgatás során az emberbe annyira beivódott már a hagyományos dalszerkezet ismerete, hogy óhatatlanul számít a dal egy adott pontján a gitárszólóra, ami itt sajnos rendre elmaradt. Jót tenne az anyag általános hallgathatóságának, befogadhatóságának is.
Az angol nyelvű, 5 számos EP huszonöt perc hosszúságú és bevallom, én nagyon keveselltem a játékidőt. Minden bizonnyal financiális akadályai lehettek, hogy nem teljes albumot jelentetett meg most a zenekar. Érthető az óvatos hozzáállás, mert sajnos úgy vélem (és most nincs helye a szokásos "sokra vihetitek még fiúk, csak maradjatok együtt" típusú badarságoknak), hogy a Needless-nek hazai pályán nem fog sok babér teremni. Egész egyszerűen nincs annyi extrém metal rajongó Magyarországon, hogy a csapat akár csak egy nullszaldósra kijövő elkövetkező két-három évet betervezhessen. Mindenbe (lemezkészítés, promóció, fellépési lehetőség) a saját pénzüket kellene betenni, a 30-40 fős kocsmakoncertek pedig igen gyorsan felőrlik a zenészember lelkesedését. A befektetett energiának meg kell térülnie, mégpedig anyagilag és kézzelfogható sikerekben, mert anélkül az örök amatőr státusz és a kiégett ambíció marad csak.
Egyetlen kiút van: minél gyorsabban szerződést kötni egy nyugat-európai, lehetőleg német vagy skandináv, erre a zenére szakosodott kiadóval vagy akár egy nagyobb, szélesebb merítésű labellel. A Needless olyan mértékben emelkedik ki a magyar mezőnyből (bár nyugodtan lehetne az európai színtért is említeni), hogy egyszerűen nem szabad elvesznie a lélektelen darálásban. Bizonyos vagyok benne, hogy hamar sikerül szerződést kötniük, mert ilyen egységes, profi és egyszerre magával ragadó hangulatú anyagot régen hallottam a műfajon belül.
9,5/10
