Amikor meghallottam a húszéves, veteránnak is mondható francia black metal csapat, a Hegemon új albumának első taktusait, azonnal azon kezdtem morfondírozni, hogy vajon hány bőrt lehet lehúzni még erről a stílusról, mely jelen esetben a szimfonikus black metal, annak minden attribútumával egyetemben. Aztán szerencsére az anyag - ha nem is teljes mértékben, de - kellően rácáfolt kezdeti ellenérzéseimre: a Season Of Mist kiadó által november 13-án megjelentetett negyedik sorlemez kifejezetten erősre sikeredett. Tulajdonképpen aki nem ismeri a franciákat, annak elég meghallgatni a "The Hierarch" korongot, mert egyértelműen ez a legjobb teljesítményük megalakulásuk óta.
A Hegemon - ha lehet egyáltalán ilyet mondani - a hagyományos, tradicionális black metal stílust játssza, hallhatóan a Dimmu Borgir és a The Kovenant által kitaposott ösvényen akar haladni, de saját ízeit is belerakja a feketén fortyogó üstbe. Mivel a tagokat szándékosan csak betűk jelzik és a promóciós anyagokban sem szerepel róluk semmilyen információ, nehéz bármi konkrétumot kiemelni a zenészekről. Annyit lehet csak tudni, hogy 1996-ban alakultak Franciaországban, mostanában került a csapatba egy új dobos és gitáros, a többi tag az alakulás óta dolgozik folyamatosan együtt.
A jó black metal számomra mindig is a hangulatával fogott meg: kitalált, kozmikus világok vagy a régmúlt fagyos mondái elevenedtek meg a legjobb bandák lemezeit hallgatva. Az elszállós, az univerzum embertelenségét bemutató zenék nagyon is közel állnak hozzám, ehhez pedig az úgynevezett szimfonikus black metal kiváló eszköztárral rendelkezik. Nos, a Hegemon pontosan ezzel a megközelítéssel dolgozik, ezt az atmoszférát hozza szinte tökéletesen. A standard károgós énekhang dominál, pengeéles riffeléssel párosulva, de ez csak az alap: meglepetésemre még a francia hagyományőrzőket sem hagyta érintetlenül az elmúlt évek nagy durranása, a post-black metal hullám.
Nagyon finoman hangszerelt kórusok és szimfonikus zenekari részek, szinte ezoterikus hatású női énektémák, valamint hihetetlenül jól eltalált akusztikus betétek és egészen modern hangzású, meglepően dallamos verzék épültek be a szerzeményekbe, helyenként meglepő hatással. Mindezt a franciák teljesen klisémentesen és - a sokszor hasonló megoldásokkal operáló power/opera metal bandákkal szemben - a giccset messze elkerülve oldották meg.
Külön meg kell említeni a lemez hangzását. Szerencsére a Hegemon nem követi azokat a bandákat, akik a nagy múltidézés közepette még a fapados demohangzást is leveszik a kora-kilencvenes évek norvég bandáitól. Tökéletesen és arányosan szól minden, nyoma sincs a stúdiós és digitális varázslásoknak: az igen összetett muzsika ezt meg is követeli, a fifikás hangszerelés igazi finomságait csak egy ilyen kiegyensúlyozott hangzással lehet igazán értékelni.
Talán a korong két legtökéletesebb dala az Interpreting Signs For War: Aruspicine és az Atomos: Seed Of The Quantic Gods. Itt a tiszta énekkel megtámogatott verzék egészen különleges hatást keltenek, a sebesség is kicsit középtempósra vált és a dalok szinte pszichedelikus utazásra invitálnak. A franciák saját bevallásuk szerint azt szeretnék bemutatni zenéjükkel, hogy az emberiség egész pármillió éves története csak egy szempillantás az univerzum szempontjából és semmit sem fogunk soha megtudni a minket körbevevő valóságról. Ennél tökéletesebb zenei aláfestést ehhez egyszerűen nem tudok elképzelni. Nos, valami ilyesmit kellene ma játszania a Dimmu Borgirnak, ha a megasztárság helyett a zenei fejlődésre összpontosítottak volna úgy 2005 környékén.
Talán szemtelenség ilyet tanácsolni egy, az életének a harmadik évtizedébe lépő zenekarnak, de pont ezek az irányok azok, melyek felé továbbléphetnének. A "The Hierarch" megmutatta, hogy mi a tökéletes, dallamos szimfonikus black metal ma, 2015-ben. És bár a franciák tudatosan építkeznek és csak akkor jelentkeznek újabb hallgatnivalóval, ha valóban van mondanivalójuk (húsz év alatt csak négy nagylemezt jelentettek meg), a fejlődés, a színtér újabb fejleményeinek beépítése mindenképpen újat tudna hozni a Hegemon világába.
9/10
