Április 4-én első alkalommal járt Budapesten klubkoncert keretében a Tobias Sammet által irányított supergroup, az Avantasia. Ennek ellenére magasra tették a mércét, ugyanis egy szünet nélküli három órás előadást mutattak a magyar közönségnek, ahol számos világsztár megfordult, például Amanda Sommerville, Michael Kiske vagy épp Jorn Lande.

A nem mindennapi koncertet főleg a legújabb lemez dalaival kezdték, így a nyitó szám nem volt más, mint a már jól ismert Euroviziós Dalfesztiválra is benevezett Mystery of a Blood Red Rose volt, melyet a címadó Ghostlight követett. Eleinte furcsának éreztem a hangzást, mintha túl halkra akarták volna keverni az egészet, melynek talán az oka a sok ének, ugyanis néhol akár négyen-öten is egyszerre nyomták a dalok refrénjét. Ezt a furcsaságot szerencsére sikerült viszonylag gyorsan megszokni és 3-4 számmal később már észre sem vettem a dolgot. Bár számomra a legújabb lemez nem annyira kedvenc, élőben azért egész ütősek voltak a számok és szerencsére bele-bele csempészték a régieket, melyek nagyon jól voltak elhelyezve.

Eltelt jó 40 perc, mire megérkezett az első olyan sláger, amit már régóta ismerhetünk. Amikor megindult a Scarecrow, egyszerre mozdult a több száz fős tömeg és mindenki tombolt, hiszen ezt a számot nem lehet nem ismerni. Persze jöttek sorra a régi dalok és nagyon ügyesen pakolták oda az új album dalait is, így a számomra már agyonhallgatott Draconian Love óriásit ütött, pedig már kezdtem megutálni az elmúlt hetekben... 

Néha Tobi is pihenni kényszerült, ám a vendégek nagyon szépen megoldották, olykor többen is voltak a színpadon, sőt volt olyan is, amikor Kiske csak a refrénre jött fel, de azt is olyan természetesen adta elő, hogy öröm volt nézni. Az ő szereplése egyszerűen mindig hozzáadott a produkcióhoz, mellette még Amanda az, aki hasonlót nyújtott, igaz, ő minden számban ott volt, és a háttérvokálokkal elengedhetetlen segítő volt Tobi számára.

Technika részöl már ejtettem pár szót, ami biztos, a beengedés gördülékeny volt, merch pult a helyén, a színpad mesésen nézett ki, ahogy azt kell egy ilyen koncerten. A fények pontosak voltak és jól mutattak mindig, amikor figyeltem. Nekem a hangzás nem tetszett teljesen, de hangsúlyozom, el tudom képzelni, hogy a sok ének miatt kellett ennyire lentre keverni a hangerősséget. Egyébként az arányokkal nem volt probléma, szépen ki lehetett hallani a gitárokat, a billentyűt, a dobot és az éneket is.

A koncert végére hagyták a The Story Ain't Overt, ami után a persze kötelező visszataps végett még játszani kellett. Ekkor jött a számomra legfontosabb Lost In Space, ugyanis ezzel a dallal, illetve az akkori magyar MTV-n leadott klipből ismertem meg a zenekart, illetve Tobias Sammetet. Azóta rabja vagyok ennek a nagyszerű zenei csemegének és épp ezért az év egyik legjobb koncertje volt az Avantasia, ez egészen biztos! Ha bármikor lehetőségetek nyílik rá, menjetek el erre a zenekarra, mert biztos siker, örök élmény, zenei paradicsom és nem utolsó sorban minden egyes mozdulata igazi, ösztönös és emberi. Sok ilyet még. A képekért pedig köszönet a PZsP Photography-nak.

10/10