Április 25. Hideg tavaszi hétfő volt, tökéletes egy jó kis pagan metal bulihoz, melyet már oly rég várhattak a stílus hívei. A fő zenekar a Primordial bizony jó rég járt országunkban, akkor is Pécsett a Rockmaraton fesztiválon, illetve a Metalfesten 2011-ben.

A kapunyitás félhétre volt kiírva. Én kicsivel hét után érkeztem, mikor is az első banda, a hazai Heroic kezdett. Számomra kellemes meglepetés volt a csapat, ugyanis eddig sosem hallottam róluk, pedig egy ismerősöm a jelenlegi basszusgitáros és igazán profin tálalták zenéjüket. Egyedül a dobok terén volt némi problémám egy-egy pontatlansággal, ám ettől függetlenül kíváncsi leszek a hamarosan érkező lemezükre.

Második csapat a német Ketzer volt, akiket szintén nem túlságosan ismertem eddig, viszont nem is érték el azt, hogy különösebben megszeressem őket. Maga a zene izgalmas és érdekes volt, helyenként zseniális megoldásokkal, ám az ének túl sablonos, semmit mondó érzetet keltett és egyáltalán nem tudtam hova tenni, így rombolta számomra az összképet erőteljesen.

A Svartidaudi-t viszont már némiképp ismertem és egész tetszetős is volt, amit a színpadon műveltek. Hamisítatlan black volt a javából. Az izlandi négyes titokzatos volt és nem sokan konferáltak. Szavak helyett a dobok, gitárok és a hörgés beszélt. A zene nyelvén szóltak a közönséghez és teljesen érthető volt. Megfelelően előmelegítették a színpadot és a lehető legjobb választás volt a csapat.

Aztán megdörrent a Primordial, melyre mindenki izgatottan várt egész este és kezdetét vette egy majd két órás pogány rituálé. A megszokott profizmusban hangzottal el a melódiák, - mondom én, hogy megszokott, holott csak egyszer láttam őket,- de mégis ez az érzés fogott el. Egyfajta atmoszférát teremtettek a Rockmaratonon is évekkel ezelőtt a kis sátorban és most az önálló nagy koncertjükön bizony ugyanez az érzés fogott el. Ahogy megcsendült a Dark Horse on the Wind intro és a Gods to the Godless nyitó dal, máris tudtam, ez hiányzott évek óta. Külön érdekesség, hogy játszották a koncerteken ritkán feltűnő The Calling és The Soul Must Sleep dalokat is. Igazán elragadott a hév és a koncert 3/4 ét biztosan az első sorban headbangeltem végig. Nem is tudom mikor volt nagyobb koncerten utoljára ilyen... azt hiszem nagyon régen és talán az is fesztivál szezonban és nem egy klubban. 

Tökéletes előadás volt, a lehető legjobb dalválasztásokkal. Egyik barátom akivel mentem nagy rajongója a zenekarnak és ő is azt mondta, hogy ennél jobban nem válogathatták volna össze a kedvenceit. Számomra nagyszerű este volt, tele lendülettel, érzelemmel, pontos játékkal és nagyszerű színpadi munkával. A legvégén még rá is tettek egy jókora lapáttal, ugyanis már letelt a kiírt játékkeret, amikor megcsendült az "utolsó" dal: Wield Lightning to Split the Sun, majd ráadásnak az Empire Falls. Itt mindenki azt hitte, hogy vége, még a zene is úgy tűnt megszólal, ami azt jelzi, hogy már csak mp3 fog maximum szólni, ám ekkor Nemtheanga vissza futott a színpad közepére és megkérdezte akarunk e még egyet. Mindenki nagy meglepetésére végül ténylegesen felcsendült a záró opus, azaz a Heathen Tribes. (pontos settlist ITT) 10/10