Sok szó esett már arról, hogy a neurális hálókra épülő automatikus gépi tanulás mennyi és milyen munkahelyet fog felszámolni a következő években-évtizedekben. Már nem pusztán az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőket igénylő összeszerelő, úgynevezett gyártósori pozíciók vannak veszélyben, hanem az ügyvédi, adminisztrációs, üzleti támogató területeken dolgozó munkavállalók is, valamint az újságírók sem pihenhetnek nyugodtan a gépük böngészőjében futó játékok mellett. Sőt, itt a legújabb fejlesztés: dalszerzők, kössétek fel a felkötnivalót!

A Flow Machines szoftver megalkotta a világ első, a dalszerzésben emberi közreműködést teljes mértékben nélkülöző popdalát. A Daddy's Car simán ráférhetne egy hatvanas évek közepi Beatles-albumra, senki sem venné észre a különbséget és pontosan ez a legfélelmetesebb az egészben. A buli pedig csak most indul a fejlesztők szerint:

“A Flow Machines szoftver a zenei stílusokat egy óriási dal-adatbázisból tanulja meg. Ezt követően a stílustranszferek egyedi kombinációját, optimalizációját és az interakciós technikákat alkalmazva bármilyen stílusban képes alkotni.”

Sajnos mi egy szót sem értünk a fenti magyarázatok technikai zsargonjából, de egy dolog világos: a gép, ha megkapja az elmúlt ötven-hatvan év teljes rock/popzenei termését, tulajdonképpen bármit létre tud hozni, melyről a kutya sem fogja megmondani, hogy nem ember szerezte. Innentől kezdve ez pedig már gazdasági kérdés: minek fizessen hús-vér előadónak bármilyen rádió vagy lemezkiadó, ha azt egy kezdeti beruházást követően olcsón, szoftveresen elő tudja állítani?