Egy kedves ismerősömtől hallottam először az Anonym Blvd zenekarról. Koncertjük még nem volt és ez az első, úgymond bemutatkozó anyaguk. A kislemez minden dala magyar nyelvű és a "Sorsbár" címet kapta. Az Anonym Blvd zenekar a rock zene modern hangvételű, populáris dallamvilágú ágán egyensúlyozva szórakoztat, néha elgondolkodtat, az itt-ott költői képekkel megszínezett dalszövegeivel, melyek a hétköznapok rezdüléseivel kalauzolnak át az érzékek sivatagán.

A VelvetSeal csehországi fellépéséről hazafelé Szlovákia területén egy megpihenőnél a vasárnapi kora délutánba feledkezett sört markoló-kortyoló emberek zenekar alapításra hajlottak a friss hegyi levegőn. Így foglalja össze a zenekar, hogy mégis hogy történt az alapítás.

A zene kicsit régebbi, magyar hard rock érzetet nyújt. Mindenképp merít a klasszikusoktól és számomra ötvözi az Edda-Pokolgép-Rudán Joe zenekarok által képviselt zenéket. Egyértelműen nagy hangsúlyt fektetnek a szövegekre és talán érdemes úgy hallgatni őket, hogy minden egyes dalt értelmezünk. Ennyi időm azért nem volt és sajnos nem is vagyok az a filozofálgató ember. Aki hajlamos rá, biztosan értékes csemegékre lel majd. A lemez rögtön az Egy másik álom című tétellel indul, ami azonnal belecsap a lecsóba és kellően zúzós riffeket kapunk női énekkel fűszerezve. A második Kell már egy lágyabb hangvételű indítást kapott, ellenben itt is azt értem, hogy a klasszikus magyar rock zene egy bizonyos modernizációját halljuk. Annyi biztos, hogy kell ez a szám is ebbe a lemezbe, mert nagyon jól illeszkedik.

A következő nem más mint a Légy jó, ami sejtelmesen indul, majd a ködből elénk tárul a villanygitár és egy rövidke dallamos zúzás, majd egy fülbemászó ének következik. Egy biztos, nagyon tudják, hogy hogy kell fülbemászó zenét írni, mert a refrének és a versszakok is mindig ütősre sikerültek, mint ahogy a következő Lehetnél és Lélekhatár tételekben is. A billentyű betétek is sokat hozzátesznek mindig és bár lerágott csont de még mindig érzem a Karthago/Edda és satöbbi hatásokat. Egyszerűen nem lehet, hogy nem táplálkoztak ezekből a zenekarokból. A Lélekhatárban még egy kis népies motívum is csatlakozik, ami szintén nagyon kellemes és felfrissítő volt. Jó helyre került a korongon. Rádióban is eltudnám képzelni bármikor.

Az utolsó előtti szerzeményhez érve ismét kapunk egy kőkemény rock slágert, melynek címe Mindig másé. Zárásképp pedig az EP címadója, azaz a Sorsbár érkezik meg közénk. Ismét billentyű felvezető, majd pedig megkapjuk a finálét, ami csak megerősített abban, hogy itt bizony egy olyan zenekar született, akik felválthatják az éppen leköszönő kedvenceinket és megérett rá a színtér, hogy vérfrissítésen essen át. Az Anonym Blvd az egyik, akikre most szükség van. Nagyszerű bemutatkozás.

9/10