H.P. Lovecraft (1890-1937) amerikai író, költő, esszéista ma már a popkultúra része: művei nyomán társas- és számítógépes játékok, zeneművek, képregények, filmek és tévésorozatok születtek (leghíresebb és legjobb példája ennek a True Detective első évada, mely áttételesen ugyan, de a Lovecraft-univerzumban játszódik és annak témáit járja körbe több síkon is), bár igaz, hogy az akár franchise-szerű, színvonalas, nagy költségvetésű mozifilmes feldolgozások még váratnak magukra. A zenében szinte természetszerűleg a heavy metal találta meg magának az író horror, dark fantasy vagy éppen tisztán sci-fi tematikáját és tulajdonképpen a műfaj majd' ötven évvel ezelőtti megszületése óta százszámra születnek a Cthulhu-mítoszt feldolgozó metalcsapatok.
A metal már a kezdetektől vonzódott az okkult jelenségekhez és ideológiákhoz, azaz rendkívül gyorsan megtalálta az utat a horror, a sci-fi műfajához is: egyaránt ihletforrásai voltak a hasonszőrű filmek, irodalmi művek, de akár még a képzőművészeti alkotások is. A szélsőséges tartalom egyértelműen leképződött a zenei formában, azaz a metalon belül is az extrém stílusok (black, death, thrash és ezek kombinációi) vállalták fel például Lovecraft Cthulhu-mítoszát. Az emberfeletti, kozmikus borzalmak bemutatására - valljuk be - kevéssé is lenne alkalmas a hip-hop, a K-pop vagy éppen a dub reggae.
Számtalan olyan rockegyüttes van, mely néhány dalának témájául Lovecraft egy-egy kisregényét vagy novelláját választotta: elég, ha megemlítjük, hogy a hivatalosan is első metalalbumon, a Black Sabbath 1970-es azonos című korongján is szerepel már a Behind The Wall Of Sleep című tétel, melyet az Álom fala mögött című novella inspirált. De sorra vehetjük a Metallica, a Celtic Frost, a Mercyful Fate, a Cradle Of Filth dalait vagy akár a Mekong Delta egyik teljes albumát is ("The Music Of Erich Zann"), melyek mind-mind az amerikai szerző világaiban játszódnak, legyen szó a szegény zenészről, aki megőrül a Nagy Öregek (a Földet az ember előtt százmillió évekkel megelőzően uraló és azóta is folyton visszatérni vágyó, más univerzumokból származó istenlények) közeledésére vagy az őrült arabról, aki megírta a Necronomicont, az ősi istenek megidézésére szolgáló rítusgyűjteményt vagy éppen magáról Cthulhuról, a mítosz központi alakjáról.
De vannak olyan zenekarok is, melyek nem alkalomszerűen írnak egy-egy dalt Lovecraft műveinek nyomán, hanem teljes munkásságukat, szövegvilágukat, sőt, koncepciójukat is az amerikai író által kidolgozott mitológiára építik. Ezeket az együtteseket vesszük most sorra válogatásunkban, fokozatosan haladva a legismertebb, legelkötelezettebb lovecraftiánus zenekarok felé.
15. Infinite Spectrum
A New York-i progresszív metal csapat, az Infinite Spectrum 2007-ben alakult és a kezdetektől konceptalbumokban gondolkozott. A 2013-ban megjelent debütlemezük, a "Misguided" még csak megközelítésében és témájában viselte magán az amerikai szerző keze nyomát, azonban a 2016-os második korongjuk, a "Haunter Of The Dark" már az azonos című novella egy az egyben történő feldolgozása volt. A dalok tökéletesen adják vissza azt a fokozatosan elkomoruló és kibomló rejtélyekkel teli hangulatot, mely a Lovecraft-mű sajátja. Will Severin frontember így beszélt kedvenc írójáról:
Lovecraft nagyon részletes és kidolgozott világot hozott létre. Ez a világ pedig sötét, álomszerű és szinte teljesen valósnak tűnik, így könnyű volt elmerülni benne. Egy folyamatosan közelgő veszélyt, rettenetet érez az ember az írásaiban és nagyon tetszik, hogy sokkal inkább a láthatatlan rémségekről szól, semmint az azonnal megfoghatóakról.
14. Yidhra
A Los Angeles-i doom/stoner metal kvartett, a Yidhra a nevét az Álomboszorkányként is ismert, több milliárd éves istennőtől kölcsönözte, mely a kibővített Chtulhu-mítosz része. Lovecraft halála után íróbarátja és kollégája, August Derleth gondozta a szerzői hagyatékot, de nem pusztán rendszerezte, hanem ki is bővítette számtalan újabb lénnyel a túlvilági panteont.
A mítosz egyre szélesedett, számtalan író tette hozzá a maga elképzeléseit és lényeit és ma már a Marvel Univerzumhoz hasonlóan rengeteg fő- és mellékszereplővel rendelkezik. Az eredeti hangulatot és színvonalat azonban, mely Lovecraft sajátja volt, ezek a apologéták már nem képesek reprodukálni. A Yidhra is egy ilyen, utólag kreált alak: a doom banda 2013-as, "Hexed" című bemutatkozó albuma róla és az ismert Lovecraft-toposzokról szól, kihegyezve a boszorkányságra, illetve a címadó, a Földön fiatal és szép nőként megjelenő istennőre.
13. Apparatus
A dán Apparatus, mely a disszonáns black és death metal egyfajta hibridjét játssza, egész munkásságát a Cthulhu-mítosznak szentelte. A 2014-es "Demonomicon" című demójuktól kezdve a 2015-ös debütalbumukon át egészen az azt követő három EP-ig, melyeken a főisten történetét és szerepét elemzik ki. Az "Apparatus" című bemutatkozó korongjukon a teljes lovecraftiánus világ tiszteletét teszi: a Miskatonic Egyetem, Arkham városa vagy éppen R'lyeh tenger alatti sírboltja, melyben az ősi isten, Cthulhu alussza örök álmát.
12. Shub Niggurath
A mexikói death/black csapat nevéről mérföldekről süt, hogy tagjai honnan is veszik inspirációjukat: még a metal csúcsidőszakában, 1988-ban alakultak, 1997-ben feloszlottak, de 2011 óta ismét együtt éneklik meg Shub Niggurath ("az Erdők Fekete Kecskéje ezer ivadékával") kultuszát és tetteit. Utolsó albumuk még újjáalakulásukkor, 2011-ben jelent meg "Halálos hívás a csillagokból" címmel: kifejezetten ötletes, veretes zenét játszanak, hagyományos felfogásban, sajnos, mostanában nem igazán hallani felőlük.
11. Portal
Az ausztrál Portal zenekar három dolog miatt is érdekes: egyrészt talán ők jutottak legtovább a zenei szélsőségesség terén, mert a disszonáns, kaotikus, lávaként fortyogó avantgárd death/black metaljukat tényleg szinte lehetetlenség befogadni, a zenei élvezetről pedig már ne is beszéljünk. Másrészt színpadi megjelenésük is extravagáns: énekesük egyfajta kakukkos órát szeret a fejére illeszteni, bár mostanában inkább valamiféle esküvői fátyol-partfis kombóval lép fel, míg zenésztársai szimplán fekete zsákot húznak a fejükre.
Harmadrészt azonban - és ami cikkünk kapcsán a legfontosabb - egész munkásságukat az ősi lovecraftiánus istenek megidézésének szentelik. Zenekaruk neve is azt jelenti, hogy portált szeretnének nyitni azon másik univerzumokba, melyekből majd átáramlanak világunkba Cthulhu, Nyarlathotep, Azathoth és társai. 1994 óta működnek, legsikerültebb anyaguk talán a 2013-as "Vexovoid" című korongjuk.
10. Catacomb
Az 1990-ben alakult és 2003-ban feloszlott francia Catacomb pályafutása úgy alakult, hogy elmaradt a nagy áttörés. Szintetizátorral megtámogatott, atmoszferikus death metalt játszottak, méghozzá kifejezetten jól, azonban sosem sikerült egy profi, normálisan működő kiadóhoz igazolniuk és még egy nagylemez rögzítéséig sem jutottak el. Három demó, két EP és a pár évvel ezelőtt kiadott dupla válogatásalbum, a "The Years Of Morbidology"a teljes diszkográfiájuk.
Ez azonban mit sem von le teljesítményükből: az "In The Maze Of Kadath" és a "The Lurker At The Threshold" című anyagaik rendkívül sűrű, sejtelmes hangulattal bíró dalokat rejtenek, melyek természetesen mind kizárólag a Lovecraft által megteremtett mitológia részleteivel, történéseivel foglalkoznak.
9. Temple Of Void
A különböző detroiti underground metalcsapatok tagjaiból verbuválódott amerikai Temple Of Void 2013-ban alakult, énekese pedig Michael Erdody, aki az Acid Witch nevű horrorbanda gitárosa (utolsó albumuk kritikája ITT olvasható). A zenekar - bár konkrétan nem nevezi meg dalainak szereplőit - tökéletesen jeleníti meg két eddigi, igencsak korrekt death metal lemezén a Chtulhu-mítosz hangulatát, atmoszféráját, a képzeletbeli új-angliai tengerparti városok degenerációba forduló kultuszait és elszigeteltségét.
8. Necronomicon
Mi lehet annál lovecraftiánusabb, mintha egy banda magáról az Al-Azifról, azaz a Halott Nevek Könyvéről, a Necronomiconról nevezi el magát? Az író kedvenc fogása volt mitológiáját olyan képzeletbeli, okkult tudást tartalmazó könyvekkel alátámasztani, mint a mítosz központi elemeként nevesített Necronomicon, a Pnakotikus kéziratok, Eibon könyve, a Dzyan könyve, a R'lyeh-i szöveg, illetve számos egyéb, az író fantáziájában született irat.
A kanadai black csapat, a Necronomicon 1988-ban alakult és azóta öt soralbummal jelentkezett, az utolsó 2016-ban jelent meg "Advent Of The Human God" címmel. Munkásságuk gyakorlatilag száz százalékban a Lovecraft által kidolgozott tematikán alapul, az író megközelítésének megfelelően a csapat egyenlőségjelet tesz a különböző sátánista kultuszok és az ősi, idegen istenek között.
7. Sulphur Aeon
A 2010-ben alakult német death metal banda, a Sulphur Aeon a Lovecraft által megálmodott világ legijesztőbb vonását fejti ki a leghatásosabban: a jéghideg, végtelen univerzum közömbösségét az emberi faj és az emberek, mint halandó egyének iránt. Az író maga ateista volt, nem hitt egy központi kozmikus akaratban vagy intelligenciában: mitológiájában az ember nem más, mint az ősi istenek által létrehozott rabszolgafaj, a földi élet is csupán a más univerzumokból származó idegenek kísérleteiként jött létre. Nincs senki, aki gondoskodna rólunk, a mechanisztikus univerzum teljes szenvtelenséggel viseltetik irántunk és olyan dolgok léteznek az űrben és más világegyetemekben, melyek tudása egyenesen az őrületbe vezeti az író főszereplőit.
Ezt a rideg-hideg közömbösséget és végtelenséget adja vissza tökéletesen a Sulphur Aeon kicsavart, technikás, atmoszferikus death metal zenéje. Szinte minden egyes dalukat átitatja a Cthulhu-mítosz, de ők a földi horror és rettenet helyett a csillag- és dimenzióközi üresség megéneklői.
6. Unaussprechlichen Kulten
Az 1999-ben alakult chilei death metal zenekar szintén egy Lovecraft által kitalált könyvről kapta a nevét. A Kimondhatatlan kultuszokat a német von Junzt írta az eredettörténet szerint, melyet az Out Of The Aeons (Eónokon túlról) című 1933-ban íródott novella mutat be. A zenekar egyébként pontosan e képzeletbeli könyv tárgyát képező kultuszokat veszi számba lemezein, szinte néprajzi alapossággal, kezdve az ősi sumér-görög-római hitvilágtól egészen a Walpurgis-éjig.
5. Bal-Sagoth
A brit Bal-Sagoth már a kezdetektől, azaz 1989-től epikus, szimfonikus black metalban utazott, szövegvilága pedig az 1930-as évek horror és fantasy irodalmán alapult (H.P. Lovecraft, J.R.R. Tolkien, Robert E. Howard, stb.). Az érdekesség az, hogy a zenekarvezető. Byron Roberts énekes tulajdonképpen maga is külön kis fantázia-univerzumot épített ki, saját szereplőkkel és kitalált történetekkel, természetesen amellett, hogy számtalan daluk szól a Lovecraft-mitológiáról is. 2006-ban adták ki eddigi utolsó, hatodik soralbumukat, azóta nem nagyon adtak hírt magukról.
4. The Great Old Ones
A francia post-black metal zenekar magát a Cthulhu-mítoszt szándékozik megzenésíteni, sőt, ennél tovább is megy. Idei albumán ("EOD:A Tale Of Dark Legacy" - lemezkritika ITT) Lovecraft egyik leghíresebb művét, az Árnyék Innsmouth fölött című kisregényt folytatja, kibontva és tovább szőve a történetet. Sűrű, tömény zenei alapokra helyezve teszi mindezt: három koronggal a háta mögött a csapatnak bőven lesz még mit megírnia. Ha a több tucat Nagy Öregre gondolunk, melyekről maga a banda is elnevezte magát, akkor gyakorlatilag az utánpótlás kifogyhatatlan.
3. The Lurking Fear
A svéd dallamos death metal legenda, az At The Gates pár éve ismét aktivizálta magát, új albummal állt elő, de mindez a frontember, Tomas Lindberg számára nem bizonyult elégségesnek, mert tavaly létrehozta két alapcsapatbeli társával mellékprojektjét, a Lovecraft-tematikát feldolgozó The Lurking Fear nevű death metal formációját. Itt szó sincs göteborgi dallamokról, ez bizony régisulis svéd halálmetál, a kilencvenes évek fordulójáról. Emellett természetesen kellően ötletes és fifikás is, így az idei "Out Of The Voiceless Grave" című debütalbumukat kitörő örömmel fogadta az underground.
2. Electric Wizard
A stoner doom brit helytartói, az akut Black Sabbathitisben szenvedő Electric Wizard gyakorlatilag teljes pályafutását a különböző sátánista és boszorkánykultuszokra alapozta, megfejelve átfogó Lovecraft-hivatkozásokkal is. Az 1997-es "Come My Fanatics" és a 2000-es "Dopethrone" a stílus alapművei, melyek telis-tele vannak a mizantrópia és a kilátástalanság, no meg a jó adag lovecraftiánus embergyűlölet dalaival. Bár azóta a zenekar teljesítménye és ezoterikus szövegvilága is szelídült (idei albumuk kritikája ITT olvasható), szinte minden lemezükön szerepeltetnek három-négy, a Cthulhu-mítoszhoz tökéletesen passzoló nótát.
1. Morbid Angel
Az amerikai death metal atyaúristenei, a stílusalapító, de egyben a színtérből ki is magasló Morbid Angel zenekarvezetőjének művészneve: Trey Azagthoth. Szükséges-e még bármit mondanunk? Debütalbumuk, az 1989-es "Altars Of Madness" (amellett, hogy minden idők egyik legjobb metallemeze), önmagában is egy Lovecraft-novella vagy -kisregény címe lehetne. Dalszövegeik okkult, nihilista, mizantróp tematikája tökéletesen adja vissza az amerikai szerző világfelfogását. Idei korongjuk (lemezkritika ITT) hat évvel követte ideiglenes földbeállásukat, de úgy tűnik, hogy újra magukra találtak: zenéjüket bátran ajánljuk minden Lovecraft-fanatikusnak egy-egy kisregény vagy novella olvasása mellé.
