Rozsdagyár

VESZTEGZÁR - Kárhozat (2018)

2018. június 20. - Kovenant

vesztegzar_cover.jpg

Június 8-án a Nail Records gondozásában és a HammerWorld Magazin júniusi CD-mellékleteként jelent meg a komáromi Vesztegzár harmadik soralbuma "Kárhozat" címmel: a thrashbanda nem spórolt semmivel, mert a kilenctételes, magyar nyelvű produkció után érkezik annak teljes angol verziója is, pontosan a három évvel ezelőtti megoldáshoz hasonlóan. A szimpla korong egyébként harminchat perces, de van annyira dinamikus és ütős, hogy ne érezzük kevésnek a játékidőt: amit viszont cserébe kapunk, az egy pörgős-tempós, szerethető, ha nem is hibátlan thrash metal anyag.

A Vesztegzár felállása és egyben stílusa is 2014-ben stabilizálódott, amikor Hökkön Attila énekes csatlakozott a zenekarhoz. Már vele készült el a 2015-ös "Útvesztő" című második korong. Míg az első két album Schmiedl Tamás (Moby Dick, Bloody Roots) soproni stúdiójában került rögzítésre, a "Kárhozat" már eltérő munkamódszerrel készült. A SuperSize Stúdióban, Brucker Bence (AWS) irányításával készültek el a dob- és gitárfelvételek, a basszussávok az Y Sound Stúdióban szintén Bencével, míg az énektémák Csongor Bálint irányításával valósultak meg. Az AWS gitáros-dalszerzője végezte a keverési és maszterelési munkálatokat is.

2017 végén már kijött egy jól sikerült magyar thrash anyag a budapesti Archaic révén: visszatérő albumuk egyértelműen a Slayer nyomvonalán mozgó, a nyolcvanas évek első felének ultrabrutális és tempós Bay Area thrash metalját szólaltatta meg. A Vesztegzár - amellett, hogy ő zenéjükben is fel-feltűnik néhány amerikai legenda hatása (lásd Slayer, Exodus) - alapvetően inkább a középtempósabb zúzást preferálja és egész megszólalásuk sokkal jobban épül a stílus magyar képviselőjének, a Moby Dicknek a munkásságára.

Ez elsősorban a frontember előadásmódjának, hangsúlyozásának, illetve a dalszövegeknek köszönhető. Az olyan számcímek, mint A háború pokla, a Balsors bolondjai vagy éppen a Káosz és az Árnyjáték akár egy-egy fehér bálnás korongra is simán ráférhettek volna. Hökkön Attila nagyon dicséretes módon többféle énekstílust is elővezet a nótákban: van egy hörgős, lefojtott torokhangja, egy szövegritmizálós, odamondogatós (szinte) beszédmódja, melyben a legegyértelműbb Smici hatása, illetve egy középregiszteres, tipikusan thrashes, hardcore-os acsarkodása.

Úgy érzem, hogy a mélyebb hangfekvésben nem elég karakteres a produkciója: a legsikeresebb egyértelműen az utolsó, thrashes megközelítés, melyben a stílushoz tökéletesen illeszkedően jut kifejezésre az agresszió, anélkül azonban, hogy bármiféle epigonvád felmerülhetne.

A hangszeres játékba és zenei tartalomba nem lehet belekötni: jól eltalált riffek, szinte mindegyik tételben rövid, ámde hatásos és ízes szólók szerepelnek, illetve többször is színesíti  a szerzeményeket tempó- vagy gyors hangulati váltás. Egyedül a vokális témák tűnnek egy kicsit egysíkúnak: például a nyitó Lélekmegrontó végig azt a szótagsoroló, egy adott hangon előadott ritmizálást nyomja végig a verzékben és a refrénben is, melynek eredményeképpen kissé monotonná válik az egyébként tényleg jól eltalált téma. Ez sajnos több dalban is visszatérő probléma.

A Vesztegzár nem ragaszkodik mereven, szemellenzős módon a thrash metal kereteihez: a zseniális Balsors bolondjai című tétel például konkrétan heavy metalos riffekkel indít, a Káosz iszonyatosan feszes, középtempós húzása valódi hardcore módra támad, szóval nem unatkozunk egy pillanatra sem. A háború pokla című nótáról pedig szinte üvölt, hogy hatalmas közönség-kedvenccé és koncertfavorittá válhat, nem utolsósorban király refrénje miatt.

A magyar nyelvű verzió végighallgatása után feltűnt, hogy a dalszövegek ritmusa, prozódiája, rímszerkezete nem minden esetben lett tökéletesen eltalálva: a zene van annyira sodó és lendületes, hogy ez ne legyen túlságosan zavaró, de ezen dolgozni kellene, mert legyen bármennyire is dicséretes a lemez angol változatának rögzítése, az minden bizonnyal a zenekar számára is egyértelmű, hogy elsősorban itthon kellene kialakítani azt a bázist, melynek alapján lehetne külföldre is kacsingatni. Ehhez viszont ennél feszesebb és frappánsabb dalszövegek szükségeltetnek.

A banda rajongói számára a fentiekben említett hiányosságok azonban lehet, hogy pontosan a Vesztegzár erényeit jelentik: az kétségtelen, hogy a komáromi banda mára egy sajátos stílusú, felismerhető hangzású bandává vált, de talán még mindig nem vágták el véglegesen azokat a képzeletbeli köteleket, melyek a thrash magyarországi alapítójának megoldásaihoz, eszközeihez kötik.

7/10

vesztegzar_band.jpg

Fotó: Kovács Sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7414058602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása