Elég komoly fejtörést okozott ennek a cikknek a megírása. Leginkább az, hogy végig elfogulatlan tudjak maradni. A Marduk az egyik legmeghatározóbb zenekar az életemben, annyira, hogy volt egy bő öt-hatéves periódus, amikor nem is voltam hajlandó ennél visszafogottabb zenét hallgatni. Ez mára persze változott, de egy időben tényleg az általuk képviselt kíméletlenül agresszív, übersúlyos zenei világ volt az alfája és omegája mindennek amit hallgattam.
Tény, zsenge korom okán nem tudom, hogy a '90-es években milyen érzés lehetett őket hallgatni, de amikor először találkoztam velük 2004-ben, akkor teljesen letaroltak. Igen, én a Mortuus-korszak elején kapcsolódtam be és emiatt jobban is kötődöm azokhoz a lemezekhez, de a Legion-érában is van egy pár kedvencem. Emiatt minden új albumot nálam hatalmas várakozás előz meg, de megint eltelt három év és megérkezett a csapat 14. albuma, a "Viktoria".
Azért nem semmi tempót diktál a banda. Éppen csak bejelentették április végén az új anyagot és közzétettek egy dalt, de a május eleji Kék Yuk-as bulin már egy másik új nótát is játszottak, egy hónappal később meg meg is jelent a korong. Azt nem mondanám, hogy nulla promót kapott, de lényegesen mérsékeltebbet, mint az előző két lemez. Pedig volt itt előzetes videó a horda gitárosával, Morgannel, egy Werwolf című beharangozó szerzemény, mely amúgy az album nyitószáma is egyben, és még hangzatos reklámszöveget is kaptunk, ami igazi old-school black aprítást ígért. Hogy ezt mennyire sikerült betartani, az már egy kicsit kevésbé egyértelmű.
A már említett Werwolf kapásból egy érdekes képet fest a későbbiekről. Meglehetősen keverék dal lett, főleg az erősebb thrash hatás miatt és a valamivel minimálisabb hardcore íz okán. Ez többeknek is feltűnt, ahogy Mortuus meglehetősen fura hangja is. Emiatt amúgy nem kevés becsmérlő hozzászólás is érkezett a videó alá. Hála az égnek, ezután viszont megindult a black metal gépezet. A nyitást követő June 44 már egy hagyományosan Marduk-súlyosság. Eszeveszett tempóban süvít és itt már kirajzolódnak az olyan elemek, melyek meghatározóvá váltak a csapat muzsikájában.
Ami erős váltás lett a 2015-ös "Frontschwein" anyaghoz képest, az a dalok tempója. Nagyon visszavettek a lassabb dalokból. Konkrétan két ilyen tétel kapott helyet a kicsit több mint fél órás játékidő alatt. Az egyik a megkapó című Tiger I, a másik az albumot záró Silent Night. Utóbbi nyitása erősen drone-os, doom hatásokat sejtető, és ez a végégig ki is tart. Érdekes volt ilyet hallani ettől a svéd brigádtól.
Amire nagyon kíváncsi voltam, az a címadó, mely szokatlan módon nem az anyag elejére került, hanem az utolsó harmadba. A Marduknak híresen masszív címadói voltak mindig is, elég csak az előző albumra gondolni vagy a "Serpent Sermon" lemezére. Meglepve tapasztaltam, hogy mennyire változatos lett ez a szerzemény. Egy tipikus black túrásnak indul, de az első refrén után egy olyan dallamos basszustéma érkezik, melyet idáig még egy anyagukon sem hallottam, de még csak hasonlóval sem találkoztam a komplett műfajban. Devo most amúgy is nagyon elkapott valamit, végig rettenetesen masszív basszusszólamok futnak, ez különösen érvényes a Narva című tételre.
Azt azért megjegyezném, hogy vannak áthallások az előző albummal. Érezni, hogy egyenesági folytatása és nem csak a háborús tematika miatt, bár az is érdekelne, hogy még hány albumot terveznek ennek a témakörnek. Már a "Serpent Sermon" előtt is kiadtak egy ilyen EP-t "Iron Times" címen, és akkor még nem is beszéltünk a kult "Panzer Division Marduk" anyagról, bár az szerintem maximum érinti ezt az egészet. Itt sokkal inkább arra gondolok, hogy konkrét dalok épül nagyon hasonló sémára.
Ilyen például a The Devil's Song, melyről nekem egy az egyben az előző korong Rope Of Regret című szerzeménye ugrott be, és nem csak az intro miatt. Ez a dal is kapott egy masszívabb death metalos érzést. De említhetném még a Tiger I tételt is, mely meg a Warthelandra hajaz. Ezek nem zavaró dolgok, inkább nyugtalanító abból a szempontból, hogy vajon Morganék kezdenek-e kicsit elfáradni. Én azért megelőlegezem nekik a bizalmat, mert már a "Wormwood" esetében is volt egy ilyen érzésem, de sikerült rácáfolniuk.
Örömmel konstatáltam, hogy Fredrik Widigs dobos remekül megtalálta helyét a csapaton belül. Már az előző anyag is vele készült, és ott még voltak fenntartásaim, mert ügyes volt, de semmi olyat nem hallottam, amit az elődjétől, Larstól - nem, nem az a Lars - ne hallottam volna. De úgy voltam vele, hogy ez az első menete a Mardukban, később meglátjuk. Hála az égnek, beérett dolog és ez itt mutatkozik meg igazán. Már amikor a Rock Parton láttam őket, akkor is meggyőző volt a játéka élőben, de mostanra ténylegesen felvette a ritmust. Borzasztó feszesen játszik, de megvan az a lazaság, mely miatt nem tűnik gépiesnek vagy nagyon túlgondoltnak. Hallani, hogy érzésből játszik és nem panelek alapján.
Morgan játéka a megszokott magas színvonalon üzemel. Most annyi változás van, hogy kicsit jobban megvillantja a thrash hatásait. Nem ment át Goatwhore-ba, de érezhetően csavarni akart egyet a zenén. Ez össze is jött, viszont ez kicsit a promószövegben nyomatott régisulisság rovására ment. Megvan a maga jellege, csak ez egyrészt nem mindenkinek fog átjönni, másrészt meg egy-két helyen parasztvakításnak tűnik, ami már csak azért is fájdalmas, mert a dalok többsége vérbeli Marduk, mindenféle sallang nélkül.
Mortuusra csak annyiban térnék ki, hogy igen változott a hangja. Már nem feltétlen annyira ördögűző szerű mint pár éve, de könyörgöm, ő is öregszik és ez egyébként semmit nem ront a dalok hatásán. Élőben meg továbbra is az egyik legbrutálisabb vokalista akit szerencsém volt látni. Tény, őt úgy sikerült megismerni, mint az egyik legbetegebb, legundorítóbb hang tulajdonosát, és ez már picit alább hagyott, de továbbra is kegyetlen a teljesítménye.
Hogy milyen is lett a "Viktoria"? Jó, több mint jó: megvannak a maga hibái, hiányosságai, de ezek mind bőven megbocsájthatóak. A Marduk ma is ugyanaz a pusztító, politikai korrektséget hírből sem ismerő black metal gépezet, amilyen a '90-es években volt. Csak egy dolgot kérnék a következő alkalomra: jópofa ez a háborús szöveg világ, de lehetne, hogy visszakapjuk az alvilág urát is?
8/10
Fotó: Jens Rydén
