Rozsdagyár

SOULFUR - eternity EP (2018)

2018. szeptember 23. - Felicium

a2053564223_10.jpg

Megszokhattátok tőlünk, hogy sokszor fiatal hazai bandákkal is előszeretettel foglalkozunk, ezt hivatott támogatni a már több mint harmincrészes hazai reménységek cikksorozatunk is (amely ITT található), valamint a lemezkritika szekcióban is odafigyelünk ezekre a csapatokra. Ezúttal nem megszokott módon egy kislemez kerül terítékre, méghozzá a Budapest központú Soulfur csapatától, akik nagyrészt egyetemista korúak és meglehetősen Metallica-fanatikusoknak mondhatóak, amit rögtön az "eternity" EP borítója is mutat.

A kislemez első két dala nem ért meglepetésként, ugyanis a megalakulása óta ismerem a zenekart, amikor még öt taggal, főleg csak feldolgozásokat játszottak. Azóta eltelt néhány év és kicsit idősebbek lettek, amivel együtt elkezdtek saját témákon és szövegeken ötletelni, melynek eredményeképp megszületett az "eternity" kislemez, mely egyben a csapat első neve volt, amit idén év elején változtattak Soulfurra.

Tehát az első a Shardz Of Stone című tétel, mely egyébként az első olyan téma, amit közösen dolgoztak ki. Ugyanez igaz a másodikra is, hiszen a Song Of I pedig pontosan ezt követően készült el. Ezt a két szerzeményt eddig is ismertem és előbbi tartozott a kedvenceim közé, ugyanis megvan benne minden, ami rájuk jellemző. Lendületes, dallamos, rock, de mégis metal és könnyen megjegyezhető a közönség számára.

Song Of I és az azt követő Damnation pedig a már cikk elején megemlített Metallica rajongást teljesíti ki, ugyanis végig érezhető bennük, hogy a srácok azon a zenén nevelkedtek. Ennek ellenére sajnos a Damnationnél kicsit azt érzem, hogy kevésbé lett kidolgozva, mint az őt megelőző testvérei. Illetve engem személy szerint kicsit zavar az éneken lévő effekt. Fülbántónak hat, ami nem teszi könnyen hallgathatóvá így a dalt sajnos.

A #013 egy érdekes fénypontja az albumnak olyan szempontból, hogy ebben nincs ének. A 13-at pedig úgy nyerte el címéűl, hogy 13 különböző riffet sikerült a dalba sűríteni. Az indító zongora remek ötlet volt, hisz saját intrót kapott így, amit utána a gitárok folytatnak. Néhol azért hiányolom az éneket és talán el tudott volna viselni némi ordítást, ha túl bonyolult szöveget nem is, ugyanis vannak olyan részek, ahol ordít magáért a lehetőség. Ennek ellenére azért egy szórakoztató és üde színfolt lett és nem rossz zárásnak sem emellett.

Összességében érdemes odafigyelni rájuk a hazai színtéren, mert olyan klasszikus metalt szeretnének képviselni, mely nem elbagatellizált és nem abból áll, hogy magyarul össze-vissza ordibálnak riffekre szavakat, hanem igenis igyekeznek kreatívan kitalálni a szerkezeteket és az összképet. Ennek ellenére az nem annyira piros pont, hogy bár az EP intrója egy az egyben egy Metallica-téma, ezt sajnos sehol nem találtam feltüntetve a zenekar részéről. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy azért tették bele, hogy ezzel is leróják tiszteletüket az amerikai legenda előtt. A teljes lemez elérhető többek közt a zenekar Spotify és Youtube-csatornáján.

6,5/10

soulfur.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1614256463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabbacsi · www.ruhatisztito.blog.hu 2018.09.30. 22:50:03

A Damnation nekem első hallgatásra betalált. Az EP legerősebb dala. Zúz, ahogy én szeretem. A Tizenhárom jutalomfalat minden metálrajongónak a végén. Gratulálok a srácoknak.
süti beállítások módosítása