Bryan Adams valószínűleg sosem felejti el 1969 nyarát. Két okból sem: egyrészt, mert ekkor történtek a "legjobb dolgok az életében", másrészt az énekes élményei által inspirált világhírű szerzemény elképesztő sikere végett. Kicsi az esélye, hogy mikor a rádiókban felcsendül az 1984-ben kiadott Summer Of '69 ("Reckless") című dal, arra ne kapná fel a fejét és venné elő a léggitárt - legyen az - Zsuzsika a sarki vegyesboltból, a szomszéd death metalos srác vagy éppen a plébános úr.
Az Everything I Do (I Do It For You) ("Waking Up The Neighbours"), a Robin Hood című film betétdala a másik olyan momentum, mely konkrétan örökre befészkelte magát az emberek hallójárataiba. Az 1976 óta aktív kanadai énekes/gitáros már a hatvanadik életévét tapossa, ám továbbra is fáradhatatlanul ontja magából az újabb lemezeket, illetve slágereket.
Elképzelhető, hogy a kő-metalos arcok sírva fakadnak, mikor meglátják a Bryan Adams nevet magazinunk oldalán. Ne tegyék!
Az immáron tizennegyedik stúdióalbum Bryan Adams pályafutásának egy amolyan összefoglaló jellegű lenyomata. Rádiórock, balladák, rock 'n roll, Thin Lizzy-feldolgozás: minden, ami egy Bryan Adams-rajongó étvágyát tökéletesen kielégíti.
Az első tétel (Shine A Light) egy rádióbarát, lendületes nyitány. Ezt a Jennifer Lopezzal közösen előadott (That's How Strong Our Love), lassú, szerelmes dalocska követi. A harmadik (Part Friday Night, Part Sunday Morning) amolyan vidám, pattogós nóta, egy tipikus Bryan Adams-darab. Majd folytatásként jön a Driving Under The Influence Of Love, mely egy tökös kis rock 'n roll szerzemény.
A mindössze harminchat perc körüli anyag legnagyobb meglepetése, az All Or Nothing akkora AC/DC-témával nyit, hogy szegény, megboldogult Malcolm Young valószínűleg most forog a sírjában. Először azt hittem, a Highway To Hell átdolgozása, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy ez bizony egy saját dal. Végül is nincs ezzel semmi baj, mert nem konkrét nyúlás, de azért kíváncsi lennék, mit mondana Bryan, ha megkérdeznék ezzel kapcsolatban. Vajon ez az AC/DC felé egy amolyan tiszteletadás lenne, vagy mi?
Egyszer egy interjúban kifejtette a véleményét a hard rock műfajról, és bizony nagy kedvencei az olyan bandák, mint például a Ritchie Blackmore vezette Rainbow. Az utolsó tétel - Whiskey In The Jar - (Thin Lizzy) szerepeltetése sem lehet véletlen. Az akusztikus gitáron elpengetett Lizzy-klasszikus kiváló zárása a lemeznek. Nem szándékozom minden egyes dalt bemutatni, a többi legyen meglepetés. A tizenkét tételes "Shine A Light" (2019. március 1-én jelent meg a Badams Music Ltd. gondozásában) társszerzőjeként Ed Sheeran is közreműködött.
A lemezborító sajnos nem nyerte el a tetszésemet, elég fura lett, amolyan művészieskedő jellegű. Jobban mutatott volna a borítón egy bőrdzsekis Bryan Adams Gibson SG-vel a nyakában...
8,5/10
