Miközben Magyarországon javában dúlt a forradalom, az USA New York nevű városában világra jött egy csecsemő, aki nagy valószínűséggel már az édesanyja pocakjában vadul csépelte a billentyűket, ha éppen zongorajátékot hallott a "másvilágról".
A multitalentum Jordan képességeire már második osztályos korában felfigyeltek, kilenc évesen a Julliard School Of Musicon vett klasszikus zongoraleckéket, majd később teljes mértékben a progresszív rock felé irányult a mai napig töretlen érdeklődése. 1988-ban jelentkezett első szólólemezével, majd kicsivel később a Dixie Dregs és a Dream Theater soraiban tett szert a hírnévre. A Rudess Morgenstein Projectet a Dixie Dregs dobosával, Rod Morgensteinnel hozta létre 1997-ben, majd a Liqiud Tension Experiment tagjaként is aktivizálta magát két stúdióalbum erejéig.
Számos világhírű zenész, mint például Kip Winger, David Bowie, Steven Wilson vagy éppen Neil Morse lemezein is közreműködött vendégként, illetve további projektek is fűződnek hozzá, eléggé terjedelmes tehát a lista. Az 1999-es, "Metropolis Pt.2: Scenes From A Memory" lemeznél csatlakozott a prog rock istenségek, a Dream Theater soraihoz. A Keith Emerson, valamint Rick Wakeman örökségét ápoló szintetizátorvarázsló nevéhez fűződik a Wizdom Music elnevezésű applikációkat fejlesztő cég létrehozása is.
Jordan Rudess egy afféle virgonc zenész, akit a jelek szerint nem elégít ki a főzenekarában megengedett hangszerbűvölés, ő többet akar, éhes, kreatív, jópofa fickó. A progresszív rock útvonala három irányba ágazik el: van egyszer egy csodás világba invitáló, szárnyaló, kísérletezős arca, van egy irgalmat nem ismerő, önző, perverz, döngölős oldala és vannak azok végül, akik ezt a két világot ötvözik. Jordan a harmadik táborba tartozik: ezen a korongon jól eltalálta az arányokat, bár az utolsó Dream Theater-lemez ehhez képest egy dallamos rádiórock album.
Eszméletlen játékosság jellemzi a korongot. A teljes mértékben experimentális anyagba simán belefér a klasszikus zongorázás, a blues, egy kis swing vagy jazz, és akár trance-transz is. Olyan virgázások szerepelnek egy-két dalban, hogy egy Saint Vitus-rajongó azonnal benyelne egy fél doboz Frontint, ha ezeket meghallaná. A technikás prog-rock rajongók valószínűleg ugyanúgy elélveznek a lemez hallgatása közben, mint maguk a zenészek tehették a dalok feljátszása alatt.
Nem egy könnyen befogadható cucc, bár ez is csak nézőpont kérdése, mert egy King Crimsonon szocializálódott emberkének valószínűleg már a kezdő taktusoknál beleszáll a boogie a lábába. Az első két dal (Wired For Madness Part 1 & Part 2), a leghosszabb, valamint legkísérletezősebb szerzemény az albumon. Az Off The Ground egy érzelmes, csodaszép dallamköntösbe csomagolt dalocska. A Just Can't Win egy amolyan laza, bluesos - a virtuozitás okozta eksztázisból észhez térítő - tétel. Instrumentális prog-rock iskola zajlik négy percben a Drop Twins képében. A Just For Today ismét lágy húrokat penget, lelkeket simogató melódiák kormányozzák a hallgatót a nyugalom szigetére.
A lemezen széles spektrumot átívelő vendégzenészek szerepeltetése zajlott, többek között James Labrie (Dream Theater), Vinnie Moore (UFO), Gutrie Govan (The Aristocrats), Joe Bonamassa, Marco Minnemann, Rod Morgenstein, Elijah Wood és John Petrucci (Dream Theater) közreműködésével. Jordan tizenharmadik szólólemeze - a dalcímsor saját maga szerint elképzelt története ellenére - nem konceptalbum.
Aki szereti Jordan Rudess munkásságát, annak egyértelműen ajánlott, de minden olyan rockrajongónak is, aki kedveli a felhőtlen örömzenélést, a csodás dallamokat, valamint nem zárkózik el a zenei sokrétűség elől sem. A "Wired For Madness" 2019. április 19-én érkezik a Music Theories Recordings/Mascot Label Group jóvoltából.
9/10
