Miután már rongyosra hallgattam az új Karthago-albumot, úgy döntöttem, egy rövid időre száműzöm a dallamos zenéket az életemből és valami zord, brutális muzsikával ébresztem fel magam az édes álomból, visszazökkenve a földi pokol megrázó valójába.
A Morbid Angel énekes/basszusgitárosaként világhírűvé vált David Vincent fémjelezte VLTIMAS tökéletes választásnak bizonyult. A banda több helyen is extrém metalként van feltüntetve a különböző hírportálok felületein, de szerintem ez egyszerűen csak death metal, egy kis extrém atmoszférával megfűszerezve.
A szürke és kissé kaotikus lemezborítónál már csak a zenekari fotókon feszítő David Vincent fején lévő idétlen kalap visszataszítóbb, viszont a lemezanyag nagyon rendben van. Már első hallásra is megdobogtatta a szívemet ez a földöntúli energiákat felszabadító erődemonstráció, pusztító tesztoszteron-cunami. Számomra az efféle zenék adnak erőt leginkább a mindennapok nehézségeit leküzdeni, visszaállítani időközben megfakult önbizalmunkat.
Az VLTIMAS soraiban David mellett olyan ismert zenészeket találhatunk, mint az ex-Mayhem, Aura Noir, Earth Electric gitáros Rune “Blasphemer” Eriksen, valamint a Cryptopsy dobosa, Flo Mounier. A kilenc dalt tartalmazó lemez kicsivel kevesebb mint negyven perc, változatos, könnyedén befogadható death metal.
A címadó Something Wicked Marches In többnyire középtempós témákkal operáló, indusztriális hatásokat is felvonultató ütős darab. A már tavaly decemberben napvilágot látott első kislemez, a Praevalidus dupla lábgépes aprítással indít, majd felváltva tálalják a Morbid Angeles Trey Azagtoth-féle riffelgetést a grindos zúzásokkal. A Total Destruction nem túl sok érdekességet tartogat számunkra, lendületes zúzda, ezáltal kissé felgyorsítottam a tempót fekvőtámaszozás közben. Az ezt követő Monololith doomos, sátáni kezdése már jobban odaszegezte a figyelmemet az albumra.
Nem is tudom, talán David Vincent miatt vagy a dalszerkezetek felépítése végett, de rendre a Morbid Angelt juttatta eszembe az anyag, főleg a "Covenant" korszakukat. Ami talán nem is baj, legalábbis az én perspektívámból kiindulva, mert én azt a fajta letisztult death metalt preferálom igazán a Morbid Angeltől. Akkoriban még a Black Sabbath is elvitte őket vendégként az amerikai turnéjára.
Az ötödik tétel, a Truth Of Consequence fifikás riffjét leszámítva teljesen átlagos zúzda. Majd jön egy belassult apokaliptikus vízió, a Last Ones Alive Win Nothing. Az album magasan az egyik legkiemelkedőbb tétele. Az Everlasting akkora Slayer-témával nyit, hogy már majdnem elkezdtem üvölteni a halhatatlan klasszikus, az Angel Of Death sorait.
Mivel nem vagyok egy megrögzött death metal rajongó, ezért elképzelhető, hogy egy beavatott a kritikámat olvasva már kongatja is a vészharangokat, hogy te jóságos atyaúristen, ki ez az inkompetens barom, aki ilyen sületlenségeket ír a műfajról. Remélhetőleg nem így lesz.
Nem tökéletes, de átlagon felüli produktum, elsősorban Morbid Angel-rajongóknak ajánlott. Az angliai Orgone Studios-ban, Jamie Gomez Arellano közreműködésével rögzített "Something Wicked Marches In" a Seasons Of Mist kiadó jóvoltából került a boltok polcaira 2019. március 29-én, digipak-CD, különböző színű gatefold vinyl, valamint kazetta formátumban is.
8,5/10
