Korunk egyik legmenőbb rockbandája, a kanadai Danko Jones tartja magát ahhoz a jó szokásához, hogy két-három évente új albummal jelentkezik. A 2017-es remekmű, a "Wild Cat" után idén "A Rock Supreme" címmel jelenik meg a legújabb kiadványuk a német AFM Records-nál.
Az elején le kell szögeznem, hogy nekem az egyik kedvenc zenekarom a Danko Jones, úgyhogy rosszat nem nagyon tudok róluk írni. Persze ez elsősorban annak köszönhető, hogy általában nem is csinálnak rosszat. A rock virágkora a ’90-es évek közepéig tartott, addig számított igazán menőnek rocksztárnak lenni. A hőskor gyermekei az olyan nagyágyuk, mint az AC/DC, a Motörhead, a Mötley Crüe vagy a Guns N’ Roses. A Danko Jones viszont pont akkor született meg amikor az aranykor véget ért, 1996-ban. Számomra a ’90-es évek közepe után létrejött zenekarok közül ők a legnagyobbak. Talán az Airbourne vagy a The Dead Daisies veheti fel velük a versenyt, de nekem ők az abszolút befutók ebből a generációból. Illetve persze ott van még a Foo Fighters, vagy mondjuk az Avanged Sevenfold.
De nekem ezek a zenekarok nem azt a fajta tökös hard rockot testesítik meg, mint az énekes-gitáros nevét viselő kanadai főhősünk, akik meggyőződésem, ha csak tíz évvel korábban születnek és kezdenek zenélni, még sokkal nagyobb sikereket értek volna el, mint az elmúlt valamivel több mint húsz évben. Nem mintha szégyellni való lenne, amit eddig elértek.
A zenekar és kiadó már jó korán elkezdte csöpögtetni a mannát. A We're Crazy révén már fél évvel ezelőtt kijött az első előzetes dal a lemezről. Majd év elején a Burn In Hell rajongók által készített koncertvideókból összeállított klipjével is megismerkedhettünk. Azóta mindkét nóta (főleg előbbi) előkelő pozíciót vívott ki magának a Spotify "This Is Danko Jones" című lejátszási listáján. Nekem is beégtek az agyamba, bekerültek a kedvenc Danko Jones számaim közé.
Az utóbbi hetekben pedig újabb két tétel került nyilvánosságra, előbb a Dance Dance Dance, majd az I'm In A Band. Okozott is némi fejtörést, hogy a négy darabból melyik kettő videóját mellékeljem a kritikához. A két "régit"? Hiszen ezek a korong legjobb és legismertebb dalai. Vagy a két újabbat? Mert ezek kevésbé ismertek, bár az igazi Danko Jones rajongók bizonyára ezeket is hallották már. Esetleg ebből is egyet, abból is egyet? Végül mégis a két "régi" mellett döntöttem, pont mert ezek a legjobbak. Nem mintha a másik kettő vagy az album bármelyik másik dala ne lenne fasza.
A lemez első négy tételéből három pont a fent felsorolt dalokból került ki. Így egyedül az I Love Love volt ismeretlen számomra. Ebből a négyből egyébként pont ez a legkevésbé jól sikerült nóta, de ez nagyon relatív, mert amúgy ezzel a dallal sincs semmi gond. Sőt, lehet, hogy ha előtte ezt is rongyosra hallgattam volna, még ennyire sem lógott volna ki számomra ebből a kvartettből. De azt mindenképpen megállapítom, hogy nem véletlenül pont a fent felsorolt négy számot ismertette meg velünk a banda és a kiadó, már a megjelenés előtt. Mert csak ismételni tudom magam, ezek sikerültek a legjobban. Nem csodálkoznék rajta, ha mind a négy tétel hosszú távon bentragadna a Dankos Jones koncertek dallistáján. Feltételezem, hogy április 26. környékén, amikor a boltokba és az online felületekre kerül az "A Rock Supreme", még egy szám ki fog kerülni a Youtube-ra. Én a You Got Today-ra tippelek, ez tűnik az album következő legnagyobb slágerének. De valójában bármelyik nótáról el tudom képzelni ezt.
A tárgyalt album a producer Garth Richardson (Rage Against The Machine, Red Hot Chili Peppers, Biffy Clyro, Rise Against), Farm Studios nevű stúdiójában készült, Vancouver közelében. És igazából nem történik rajta semmi különös. A szokásos Danko Jones dolgokat kapjuk. Egyszerű, de húzós, jó dallamú hard rockot. Nem kell ezt túlbonyolítani, anélkül is lehet nagyot dobni, jó példa erre a korábban már említett AC/DC és Motörhead munkássága. Persze valójában csak hallgatni (meg talán eljátszani) egyszerű ezek a zenéket. Kitalálni viszont egyáltalán nem könnyű olyan dalokat, melyek ennyire nincsenek túlbonyolítva, mégis megragadják a hallgatóságot.
Az "A Rock Supreme" talán minden idők egyik legjobb Danko Jones albuma lett. Aki szereti a csapatot, semmiféleképpen nem fog benne csalódni. Aki viszont eddig sem szerette őket, annak ezt a kiadványt sem érdemes meghallgatni, mert semmi olyat nem fog kapni tőle, amitől az eddigi ellenszenv szimpátiává alakulna. Én biztos, hogy ezt is csapágyasra fogom hallgatni.
10/10
Fotó: Jens Nordstroem
