Idén tölti be 25. életévét a Junkies zenekar, ennek alkalmából egy új dalokat is tartalmazó best-of albumot dobnak piacra "Negyedszázad kockázat és mellékhatás" címmel, régi/új kiadójuk, az EDGE Records gondozásában.

Korábban, a zenekar tizedik jubileuma alkalmából már jelent meg Junkies best-of lemez "Váll-Lógatás" címmel. De azóta eltelt tizenöt év, kiadtak újabb öt albumot, úgyhogy a negyedszázados évfordulóhoz érve újra időszerű volt összedobni egy ilyen kiadványt. Az új válogatáslemez tizenhárom régi nótát tartalmaz, de ezek nem egyszerűen újra lettek keverve, hanem újra felvették őket, kicsit másképp, mint az eredetit. Emellett pedig hat új dal is helyet kapott az albumon, szépen elszórva a régi klasszikusok között.

Az újrafelvett nóták közül a Vesztettél, az Ennyi kell, a Miattad iszom, te állat, a Maszk, a Mese, a Minden álmom és a Szerelmes vagyok már a "Váll-Lógatás" korongon is szerepelt. Az A szerelmedtől lettem ilyen, a Már csak a pénzért csinálom, a Nincs pardon, és az A drog az rossz ennél újabbak, a régi válogatáslemezen korukból adódóan sem szerepelhettek. Viszont a Halacska a "Hat", a Ne ébressz fel pedig a "Nihil" albumról kerültek át a "Negyedszázad kockázat és mellékhatás" albumra. Ezek akár a "Váll-Lógatáson" is szerepelhettek volna. Utóbbiért külön pacsi, hogy most gondoltak rá.

Én majdnem minden Junkies-lemez majdnem minden számát szeretem, úgyhogy nehezen tudnám kiválasztani a legjobbakat, de szerintem elég jól sikerült kimazsolázni, melyik régi nóták kerüljenek a lemezre. Talán a Nincs pardon egy kicsit kakukktojás. Nincs vele semmi gondom, kedvelem, de ha azt vesszük, hogy az Alkohol vagy a Csak a R'N'R támaszthat fel kimaradt a válogatásból, akkor inkább utóbbiakra szavaznék, ha már választanom kellene.

A régi nóták tényleg újra lettek gondolva. Nem kell hozzá túlságosan vájt fül, hogy az ember meghallja, mennyiben változtak az eredetihez képest. Jobban kidolgozottak, dallamosabbak lettek az énektémák. A dobok hangsúlyosabban, erőteljesebben szólalnak meg, és nem csak a keverés miatt. A gitárhangzás (ideértve a basszust is) pedig metalosabbak, talán modernebbnek mondhatóak. Ami így leírva jól hangzik, de ha belegondolunk, hogy egy punk-rock zenekarról beszélünk, ezek nem feltétlenül jelentenek pozitív változást. Persze dicséretes az igyekezet, hogy valami újat kapjunk a régi daloktól, melyek nem lettek amúgy rosszak, de túlságosan beleégtek a fülembe az eredeti verziójukban. Viszont mivel jobban kimunkáltak, annak, aki ezt hallja először, lehet, hogy az új verzió jön be jobban. Az mindenesetre biztos, hogy még mindig sokkal jobban sikerültek ezek az átiratok, mint például a Dorothy "555" albumának újraértelmezett felvételei.

Az új számok közül a Szték nyitja az albumot, ami egy klasszikus hangzású, hagyományos Junkies-nóta. Az újak közül nekem ez tetszik legjobban. A Mi vagyunk a többség, a Recseg-ropog a rendszer, és a Béke tér inkább a későbbi lemezek populárisabb, könnyedebb stílusában szólalnak meg. Utóbbi az énekes Szekeres András szerzeménye, melyben a gitárt is ő játszotta fel. A szövegek pedig szinte minden esetben a szokásos társadalomkritikus rigmusok.

A lemez különlegessége, hogy a basszeros Riki Church és a dobos Keresztes Viktor is énekel egy-egy dalt. Érdekes, hogy Barbaró Attila nem, pedig korábban neki is voltak hasonló próbálkozásai, például a legutóbbi albumon a Panel című nótában. Riki ilyen irányú megnyilvánulása nem annyira meglepő, hiszen ő nemcsak a Ramones Mania énekese, de már a "Váll-Lógatásra" is felkerült egy dal, nevezetesen az "SX7" albumról ismert Revelation Mary, melyet a basszeros énekelt fel, szintén angolul, mint ezúttal a Bitter Candy-t. Ez egyébként stílusában is hasonlít a korábban említett nótára.

Keresztes Viktornak viszont nem biztos, hogy érdemes erőltetni ezt az éneklés témát, mert a Hiba van nem csak a zenéje miatt lett punk metal szám, de a nem annyira acélos énekteljesítmény miatt is. De ettől függetlenül élvezhető, a többi szám stílusától némileg elütő, épp ezért különlegesnek tekinthető dalt kapunk.

Az új szerzemények szerintem nem olyan erősek, az újra felvett régiek pedig úgy gondolom, nem lettek jobbak ebben a formában. Ettől függetlenül a "Negyedszázad kockázat és mellékhatás" egy jó best-of lemez. Főleg amiatt, mert kifejezetten jól sikerült összeválogatni, mi kerüljön fel a kiadványra.

8/10