Rozsdagyár

SAMMATH - Across The Rhine Is Only Death (2019)

2019. november 11. - Kovenant

939609.jpg

A II. világháború hetvennégy éve véget ért, de máig izgatja az emberiség kollektív tudatalattiját: nem tudunk szabadulni ettől a felfoghatatlan húsdarálótól, ezektől a napjainkra már szinte rajzfilmfigurákká egyszerűsödött és máig érthetetlen személyiségű nemzetiszocialista vezetőktől, a háborús rémtettektől és az egész korszak mitikus, éjfekete embertelenségétől. 

Ehhez elég bármelyik este véletlenszerűen bekapcsolnunk a kábeltelevíziós kínálat egyik ismeretterjesztő vagy dokumentumfilm adóját és pár perc után belebotlunk valamilyen náci vagy japán világháborús filmbe. A tematika - a történelmi korszak rövidsége ellenére - szinte kimeríthetetlen és mágnesként vonzza még mindig a nézőket, pontosan érthetetlensége és megfejthetetlensége okán. 

A metalszíntéren belül a csatametal (valljuk be) elég bután hangzó és szerteágazó stílusdefiníciója erre reflektál: több zenekar is ebben a harci témában alkot, a zene azonban eltérő lehet. A Sabaton euro-powerben utazik, a Hail Of Bullets régisulis death metalban (amíg fel nem oszlott pár éve), az Amon Amarth leginkább dallamos death metalban (viking toposzokkal), a Marduk black metalban, az idén pont huszonöt éves holland Sammath pedig a kaotikus, kompromisszummentes extrém (black-death) vonalon mozog és darálja le az agysejtjeinket.

A 2019. október 7-én a Hammerheart Records gondozásában megjelent "Across The Rhine Is Only Death" a banda hatodik soralbuma és a II. világháború egyik legbrutálisabb színterét énekli meg sajátos eszközeivel: a normandiai partraszállást követően a szövetséges angolszász csapatok gyors iramban haladtak Németország eredeti határai felé, hogy a Rajna folyó vonalát átlépve már az anyaországban szálljanak szembe az elkeseredetten küzdő németekkel.

A cím mindent elmond: a Wehrmacht 1945 elejére már kilátástalan defenzívába és utóvédharcokba szorult, az összeomlás már tulajdonképpen megtörtént, csak a tehetetlenség ereje és a hihetetlen fanatizmus vitte tovább a német hadsereget. Februárban a szövetségesek elérték a Rajna folyó bal partját, majd március elején átkeltek rajta és behatoltak a Nagynémet Birodalom szívébe. Ez az időszak az album témája: a német csapatok itt hat év után először nem korábban meghódított idegen területeiket védték, hanem már saját országukért és népükért folyt a harc. 

A zenei tartalom ezt mutatja be tökéletesen: a pillanatnyi megállás nélküli vérontás, az utolsó töltényig és emberig tartó megveszekedett küzdelem, a robbanások, ágyútűz, darálás folyamatos, gépies pulzálása szinte plasztikusan elevenedik meg a hollandok szűk negyvenperces, nyolctételes korongján. Irgalmatlan, kíméletlen zajmassza ez: a fémesen csikorgó gitárriffek, tremolós őrlés, a géppuskaropogás-szerű blastbeatek és Jan Kruitwagen mániákus, magából kivetkőzött ordítozása révén mintha magunk is egy gyalogsági fedezékben várnánk az érkező szövetséges tankok rohamát.

A lemez nagy erénye, hogy tökéletesen mutatja be ennek a háborúnak az értelmetlenségét és kilátástalanságát: egyetlen másodpercre sem találunk megnyugvást, nincs feloldozás, csak az öldöklés puszta brutalitása. A mechanikus, lélektelen borzalom szinte lecsurog a dalokról: az emberség, az egyéni szempontok, a morál teljes hiánya kézzelfogható. Minden a pillanatról szól, a percnyi túlélésről, a folyamatos támadásokban felőrlődő katonák őrületéről, akik tudják, hogy nem hátrálhatnak. 

Értelmetlen lenne dalonként kivesézni ezt a hardcore/crust/black/death szörnyszülöttet: ugyanúgy lehetetlen ez, mint műelemzést végezni egy második világháborús koncentrációs tábor felszabadításakor készült felvétel vagy a vietnami háború borzalmait bemutató dokumentumfilm kapcsán. Kényelmetlen, felkavaró és lélekromboló élmény az "Across The Rhine Is Only Death": nem tudom, hogy lesz-e még valaha kedvem meghallgatni, de az kétségtelen, hogy témáját százszázalékos hitelességgel és pontossággal mutatja be.

Negatívumot ezért nem is lehet felhozni vele szemben: szépséget, változatosságot, komplexitást vagy zenei csúcspontot értelmetlen lenne számon kérni a bandától, értve és ismerve a megénekelt borzalmak milyenségét. Megüli az ember lelkét, gyomrát és fejét a korong, de pontosan ez is a célja.  

7/10

596491.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2415301660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása