Rozsdagyár

THE WARRIORS - Monomyth (2019)

2019. december 13. - Kovenant

879670.jpg

Fogalmam sincs, hogy mennyien emlékeznek még a 2001-ben Kaliforniában megalakult amerikai csapatra: a The Warriors 2011-ben jelentette meg utolsó albumát "See How You Are" címmel, de akkorra a kétezres évek közepi underground felhajtás már igencsak elfogyott a banda körül, így hosszú pihenőidőre mentek és csak most, közel egy évtized után léptek ki a fénybe. A Pure Noise Records december 13-án jelenteti meg visszatérő, egyben ötödik lemezüket "Monomyth" címmel.

Bevallom, én csak névről és egy-két szám erejéig ismertem a bandát és nem igazán mélyedtem el a munkásságukban, azonban a punk/metal/hardcore egyveleg, melyet a kiadó felhozott a promószövegben, felkeltette az érdeklődésemet. Amit aztán kaptam, az egy rendkívül furcsa egyvelege lett végül a mai modern post-hardcore/metalcore vonalnak: az egész kicsit olyan, mintha a The Warriors egyszerre akarná bepótolni az elveszett, üres éveket és mindent belepakolt a friss anyagba, amit csak a kortárs trendekhez passzolónak gondolt.

Ennek megfelelően átkozottul heterogén és szerteágazó lett a "Monomyth": kicsit olyan, mintha legalább három zenekar játszaná fel a dalokat és nagyon hiányolom innen azt az egységes zenei vezérfonalat, melyre aztán a brigád felfűzhette volna a nótáit. Emiatt a dalszerzői színvonal is változó, de a korong legnagyobb problémája nem is ez.

Nos, a "Monomyth" tizenkét tételt tartalmaz nem egészen félórában, de ebből is négy mindenféle (szöveges-narrációs, elektronikus-zörejes vagy instrumentális) elemekből összerakott átkötés összesen öt perces hosszal, így nyolc teljes dal sorakozik előttünk huszonöt percben. Ez közel kilenc év alkotói szünetet követően szerintem elképesztően kevés: egy korrekt EP-t kitevő tartalmat teljes soralbumként feltüntetni nem igazán hallgatóbarát megoldás. 

Ráadásul ezek az átkötések már az első hallgatás során is megakasztják a befogadást, második alkalommal pedig már rettenetesen idegesítőek. Mivel az egész lemez iszonyatosan rövid, ezek az egy-kétperces darabok körömrágósan-fejfájósan hosszúnak tűnnek fel és az ember bizony automatikusan ugorja is át ezeket.

Az így fennmaradó nóták viszont úgy ugrálnak a stílusok között, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket. Kapunk itt szinte régisulis death metalos aprítást (Iron Mind), klasszikus, kétezres évekbeli dallamos metalcore-t (Within, Without), melyet akár az As I Lay Dying vagy a Killswitch Engage is játszhatna, ugrálós, Rage Against The Machine által ihletett, szinte rapes nótát (Burn From The Lion, Last SOS), illetve keményvonalas hardcore-t is (The Painful Truth, Death Ritual).

Az album iszonyatosan kereken, döggel dörren meg, a dalok rendben vannak, ám egyetlen kakukktojás csak bekerült a többi közé: ez az egészen rettenetes, trapes, electro-beates, gagyi-szintis Fountain Of Euth, melyben a jól ismert, nyögős-sóhajtozós pop bla-bla megy szakmányban, ezt jobb ha el is felejtjük gyorsan (BMTH, valaki?).

A csapatnak érzésem szerint a zúzósabb vonal áll jobban: az egész lemezről kiemelkedik például a Death Ritual, de a dallamos metalcore-ban erős és már említett Within, Without is kellemes. Az elektronikával megtámogatott, rapes verzékkel való kísérletezgetés nekem nem annyira jött be, valahogy unalmasabbnak és nyögvenyelősebbnek éreztem, mint a nyers, zsiger hardcore zúzásokat.  

Szóval vegyesek az érzéseim az anyaggal kapcsolatban: mintha egy bitang erős, állat modern hardcore album csontvázát vagy pre-production fázisban levő változatát hallgatnám, amikor még a producer vagy maga a csapat sem döntötte el, hogy milyen irányban indul el és hová akar eljutni. A totálisan felesleges átkötések teljesen lefárasztják a hallgatót, szinte minden dal más stílusban íródott és szólal meg, iszonyatosan rövid a játékidő, de mégis ...

Ezek a lemezek a legfrusztrálóbbak: ott van bennük a lehetőség, mellyel nem élt az adott banda és ezért csalódottak leszünk (személy szerint én inkább dühös). Ettől függetlenül, amit a The Warriors eltalált vagy megérzett magának, az nagyon ott van: csak legközelebb kicsit tisztázzák le a dolgokat és legyenek kedvesek egy korrekt, negyvenperces lemezzel előállni.

7,5/10

the_warriors.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1515351062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása