Ritkán írok japán bandák lemezeiről - ez talán a második alkalom. A formáció eddig teljesen ismeretlen volt számomra és a promóanyag kapcsán eleinte kizárólag a zenére koncentráltam; csak később tudatosult bennem, hogy a Defiled valójában egy japán zenekar. Ennek tulajdonképpen nincs jelentősége, csak azért hoztam ezt fel, mert a japán nagyon fura egy nép és az ember azt gondolná, hogy ez a zenéjükön is kiütközik.
Az elmúlt hónapokban rengeteg death metal albumról írtam kritikát és mondhatni, hogy nagy részük teljesen rendben volt. A Defiled új lemeze az átlagosnál talán egy picivel magasabb besorolásba esik, se több, se kevesebb. Szeretném szeretni, szeretném rongyosra hallgatni, de nem megy. A japánok dicséretes igyekezettel adagolják a halálmetalt, de nem kapunk mellé semmi extrát, semmi felejthetetlent.
Egyáltalán nincs szándékomban lehúzni a bandát, de ez a lemez most nem arra hivatott, hogy újabb rajongókat vonzzon be a zenekarnak. Legutóbb a Cannabis Corpse korongja kapcsán éreztem hasonlóképpen: jelen van az erő, a potenciál, de valahogy mégsem áll össze kerek egésszé a produkció. Szerintem érlelni kellett volna még a dolgot, írni hozzá egy-két ütős riffet vagy szólót, lenyesni a felesleget, az átlagos részeket átgyúrni, javítani és fényévekkel jobb lenne a végeredmény.
Vannak érdekes részek itt-ott, de ezek mindössze csak segítenek végigrágni magunkat az albumon (mert felkeltik az érdeklődést), de úgy istenigazából nem szórakoztatnak, hanem örökre a szürkeség ködébe vesznek. Az én death metalon edzett füleim persze nem lökik ki a beáramló információt, ám nem is raktározzák el azokat.
Alapjában véve nem igazán szoktam túlságosan hosszan elemezgetni egy-egy lemezt, most pedig még inkább eltekintenék ettől, hisz elmondtam minden lényeges dolgot az anyagról; meg kell hallgatni, aztán a levont konzekvenciát összehasonlítani az általam leírtakkal. Én annak csak örülök, ha valaki nem így látja, mint én, és hatalmas örömét leli majd a korongban.
Kíváncsiságból azért belefülelek majd a korábbi dolgaikba, de ez a lemez nem fog nálam sokat pörögni, az hétszentség. Korrekt a hangzás, jópofa a lemezborító, a dalok egyszer-kétszer meghallgathatóak, punktum. Ismét meg kell pendítsem azt a hasonlatot, melyet a Cannabis Corpse esetében is felemlegettem, és ami a Defiled esetében még frappánsabb, mivel japán formációról van szó: elmegy mellettem, mint egy Sinkanszen-gyorsvonat.
A Defiled ötödik soralbuma az "Infinite Regress" 2020. január 24-én jelent meg a Season Of Mist kiadó gondozásában. Bocsi srácok, de ez most nem jött át, talán majd legközelebb...
7/10
