Sokszor olvastam már azt, hogy manapság semmi értelme nagylemezeket kiadni, az EP-formátum bőven elég. Többnyire ezek a nyilatkozatok tulajdonképpen egyes zenekarok átmeneti elkeseredettségét voltak hivatottak szimbolizálni, hála Istennek a jelenség nem vált globális méretű trenddé, továbbra is a nagylemezek diadalmaskodnak, még a gyenge lemezeladási mutatók ellenére is.
A 2016-ban alakult skót Titan Breed egyelőre még nem tudni, hogy melyik nézőpont képviselőjeként alkot a rockszíntéren, ugyanis eddig mindössze csak két EP-t dobtak piacra, esetükben egy komplett nagylemez még várat magára. 2017-ben jelent meg az első EP-jük "Edge Of The World" címmel, 2020. február 14-én pedig a jelen kritika tárgyát képező második, mely a "Legacy" nevet viseli.
Ez nevezhető egyfajta útkeresésnek vagy egyszerűen csak egy szűkebb anyagi háttér szülte alternatív megoldásnak is. Hogy a kettő közül melyik feltevés felel meg a valóságnak, az jelen esetben kevésbé lényeges, a lényeg, hogy itt van ez az új EP, melyet most van szerencsém bemutatni nektek. Az anyag öt szerzeményt tartalmaz és huszonöt perc játékidőt tesz ki. A banda modern metalt játszik és nem is rosszul.
A címadó Legacy kiválóan indítja az EP-t, az ének és a riffelés többnyire a Panterát idézi, a dallamos vokál felbukkanása azért kissé feledteti felünk ezeket a hasonlóságokat. A Desroned To Fail is hasonló felépítésű tétel, mint az előző: hasítanak a riffek, a dallamos és a brutál vokál váltogatja egymást. A The Key To Fear szigorú, thrashes témával nyit, majd betoppan a dallamos ének és a lazább hangszerelés, amely később visszaadja a helyét a súlyosabb témázgatásoknak. Egy jó gitárszólót is beiktattak a dalba.
A Changes Of Fate hatalmas groove-okkal, valamint atomsúlyos riffekkel operál, de itt sem feledkeztek meg a védjegyükként is aposztrofálható megadallamos énektémák alkalmazásáról. A We Bring Destruction zárja a sort, melyben a súlyos, modern riffelés, valamint a metalcore-os ének dominál. A lemez hangzása egyébként jó, a borító viszont pocsék.
Meghallgattam a bemutatkozó EP-jüket is, a stílus mondhatni csak egy árnyalatnyit változott, az ott még nyilvánvalóbb Pantera-hatások egy kissé visszaszorultak, minőségbeli fejlődésről viszont nem igazán beszélhetünk, hisz már az "Edge Of The World" anyagukkal is eléggé magasra rakták a lécet. A Titan Breed új korongja is egészen korrekt, nem is igazán tudok kilenc pontnál kevesebbet adni rá. Remélem a következő dobásuk már egy teljes nagylemez képében érkezik, hasonlóan megkomponált, élvezetes nótákkal.
9/10
