Rendszerint a szokásos kérdőjel ül ki az arcomra, amikor egy zenekar bizonyos esetekben már-már kimeríti a plagizálás fogalmát vagy legalábbis megközelíti azt. Az elmúlt időszakban például több alkalommal is egyértelmű Black Sabbath-témák hangról-hangra történő lemásolása vagy annak átfogalmazása (úgy, hogy az eredeti ritmusképlet áthallása valamelyest azért megmaradjon, felismerhető legyen) lett rögzítve és jelent meg különböző lemezeken.

Vegyük például a Candlemass legutolsó EP-jét: két ízben is felfedezni véltem rajta (majdnem) egyértelmű Iommi-gitártémákat (nem kimondottan utánérzéseket, hanem az eredetihez nagyon is hasonló részeket), aztán ott volt a kanadai Leauge Of Corruption új EP-jén szereplő Where's Your Savior Now című dalban felbukkanó pofátlan War Pigs-nyúlás (amit a lemezkritika kapcsán valamiért nem hoztam fel, de most leírom), jelen esetben pedig a svéd Lykantropi második nagylemezének felvezető száma, a Wild Flowers, melyben ismét a Black Sabbath-tól való kölcsönzés esete áll fenn, ők ugyanis a Hole In The Sky című Sabs-dalból vettek át egy eléggé hangzatos részt, ami újabb kérdéseket vet fel és amit a kritikusok - joggal - céltáblaként fognak alkalmazni.

Nem a hatásokkal van baj, sokkal inkább az olyan részekkel, melyek teljes mértékben az inspirációforrást és annak szinte kézzel fogható hasonmását megidéző dalfoszlányokat vonultatják fel. A Lykantropi új régi/új albuma (eredetileg 2019 májusában jelent meg szerzői kiadásban, 2020. március 27-én pedig a Despotz Records égisze alatt már nem csak digitális, hanem fizikai formátumban is) ettől az aprócska hibától eltekintve nem is rossz. Ami azt bizonyítja, hogy nincs szükség az Iommi-riffek átcsoportosítására, mert ezek nélkül is van élet.

Viszont azt egyáltalán nem lehet rájuk mondani, hogy Sabbath-kópia zenekar lennének, ugyanis azt a bizonyos Iommi-témát leszámítva sokkal inkább a hatvanas-hetvenes évek lágyabb, rockosabb vonalán alkotó formációról van szó. Békés, amolyan hippikultuszt megidéző dalcsokor képezi a Lykantropi második nagylemezének összességét. Simán elhinném, hogy ez az anyag a hőskorban íródott, mert nem érzékelni az izzadságszagú törekvést a korszellem mindenáron való megidézésére.

A dalok vokális szempontból dualitást élveznek, ugyanis férfi és női énekes is van a zenekarban, többnyire szinkronban, egymást megtámogatva éneklik a számokat. A fuvolával megspékelt szerzemények tökéletes időutazásként funkcionálnak, nem kell tehát egy DeLorean ahhoz, hogy visszarepüljünk a hetvenes évekbe, ehhez megfelel a Lykantropi albuma is.

A korong utolsó tételében az anyanyelvükön szólnak hozzánk, ami először mondhatni fel sem tűnt, mert a zenei részek sokkal dominánsabbak, az ének amolyan kísérő- és színezőjellege csak másodlagos szerepet tölt be a dalokban (magyarul: nem rossz, de a hangszeres játék viszi a hátán a produkciót). Összességében semmi olyat nem tudok felhozni ellenük, amivel bárkit is le akarnék beszélni erről a lemezről.

A mezőny egyik kiemelkedő teljesítményét nyújtja a svéd retro-rock formáció, hallottam már jobbat és rosszabbat is ennél. Erős anyag lett a "Spirituosa", leginkább a hetvenes évek lágyabb rockzenéit kedvelő tábornak ajánlott. Örültem a találkozásnak.

8,5/10