Vegytiszta death metal hallható a 2013-ban megalakult belga csapat, a Carnation (Simon Duson - ének, Jonathan Verstrepen - gitár, Bert Vervoort - gitár, Yarne Heylen - basszusgitár, Vincent Verstrepen - dobok) második nagylemezén, mely a Season Of Mist kiadó gondozásában látott napvilágot 2020. szeptember 18-án "Where Death Lies" címmel.
Ezúttal egy újabb megrázó vallomással tartozom nektek: a bandától az általam nemrégiben posztolt videoklip, az Iron Discipline volt az első találkozásom a csapattal. Igaz, nem egy évtizedeken átívelő, megaklasszikus death metal formációról van szó, ám a "Where Death Lies" annyira jól sikerült, hogy egy kissé rácsodálkoztam, miért is nem találkoztam velük eddig. A lemezdömping ugyebár... A debütalbumukon kívül egy EP, egy koncertanyag és megosztott kiadványok jelentek meg eddig tőlük (ezekbe érdemes lesz utólag belefülelnem).
Szóval a Carnation olyan színvonalas dalokkal pakolta tele második nagylemezét, melynek nagyszerűségét szinte csak a régi Entombed- vagy Dismember-albumokhoz tudnám hasonlítani. Egyrészt a stílusbeli egyezések miatt, másrészt pedig, hogy itt szó sincs eszement zúzásokról: a dalok telis-tele vannak ízes, zseniálisan kidolgozott gitár- és dobtémákkal.
Az énekes hangszíne is tökéletesen passzol ezekhez a kiváló szerzeményekhez, a lemez hangzása pedig kimondottan harapós. A Carnation minden túlzás nélkül jelesre vizsgázott dalszerzés tekintetében, de nem csak abban, hanem összességében mindenben, szó nem érheti a ház elejét. Ilyen eszement jól sikerült death metal albumot már rég hallottam. Tavaly a Nile lemezétől voltam elájulva, de ez valami teljesen más, pedig mindkettő death metal.
A legjobban úgy tudnám szemléltetni a dolgot, hogy a Carnation a death metal Deep Purple-je. Egyetlen felesleges vagy átlagos hang sem található az anyagon, minden téma annyira izgalmas és érdekes, hogy egymás után akár tízszer is meg tudnám hallgatni anélkül, hogy nekiállnék headbangelni, házat bontani meg ilyesmik (vagy éppen unatkozni). Nem lehet nem odafigyelni a hangszeresek ízes, ötletgazdag játékára.
Az Iron Discipline című dal alapján már sejteni lehetett, hogy itt valami egészen nagyszerű anyag van készülőben. Az In Chasms Abysmal (a korong záró tétele) ugyan megvillant egy kis tiszta éneket is, de ezt leszámítva egy vegytiszta death metal anyag a "Where Death Lies". A műfaj számomra legígéretesebb és legértékesebb képviselőjévé lépett elő a Carnation. Mostantól kiemelt figyelemmel fogom követni minden lépésüket.
Ezt az albumot nem csak death metalosoknak ajánlom, hanem minden olyan rockzenét kedvelő embernek, aki szereti a súlyos, de igényes fémzenét. A Carnation rendesen belecsapott a lecsóba ezzel a lemezzel. Az a helyzet, hogy még keresgetem az államat.
10/10
