Manapság a zsánerösszeolvadás napjait éljük: ebben is élen jár a feketefém. Gyakorlatilag megszámolni sem lehet, hogy hány alsítlust termékenyített meg a színtér: blackened death, thrash, deathcore, sludge, crustpunk és sorolhatnánk napestig ezeket a zenei hibrideket. Ahogy lenni szokott, ezeknek a próbálkozásoknak a java bizony hallgathatatlan zajmassza, de van néhány csapat, jórészt a deathcore és hardcore szcénákból, melyek valóban érdekes és minőségi produkciót képesek kikotyvasztani az összetevőkből.

A Louisiana állambeli Kavyk még 2015-ben jött létre több hasonló banda romjain és egészen öt évig kellett várni arra, hogy a Caustic Hollow kiadó gondozásában december 18-án megjelenjen bemutatkozó albumuk "Radiant Abyss" címmel. Egy kislemez és egy EP jelezte az évek során azt, hogy dolgoznak azért a dalokon, de sok nyomukat nem találtam a neten, amikor a jelen recenzióra készültem.

Ahhoz képest, hogy itt valóban az underground mélyrétegébe kell leereszkednünk, hogy bármiféle infót beszerezhessünk róluk, nagyon rendben van a korong. Mind megszólalásában, mind pedig dalszerzői minőségében sokkal többet mutat, mint a hasonló zajbrigádok ezrei.

A blackened sludge címke azért némileg leszűkíti a zenei vonalukat, ugyanis itt még death/doom is jócskán található, habár kétségtelen, hogy leginkább a black metal nyer itt teret elsősorban Troy Bennett gitáros-énekes előadásmódjának, a temérdek blastbeatnek és a tremolós riffelésnek köszönhetően. A negyvenkét perces lemez mindösszesen öt tételt tartalmaz, azaz az amerikai brigád nem spórolt a kifejtéssel, a témák körbejárásával.

Az első jó pár meghallgatás során sajnos nem sikerült igazán baráti kapcsolatot kialakítani az anyaggal, de mivel egy kifejezetten makacs és hosszan elhúzódó influenzával küszködtem, úgy gondoltam, hogy ez maximálisan az én hibám. Aztán már a betegség legyűrését követően is nekiveselkedtem a dolognak, de ismét láthatatlan falakba ütköztem. A "Radiant Abyss" egész egyszerűen nem akarta megadni magát. 

Átkozottul furcsa volt a helyzet, mert a black metal az egyik kedvenc színterem, az extrém metal különbözői válfajaival is szoros barátságot ápolok, ráadásul elsőre le lehet venni, hogy ez a maga műfajában a komolyabb, minőségi produkciók közül való, de valahogy mégsem jött át az egész.

Sokszor volt olyan érzésem, mintha egyetlen, végtelenített dalt hallgatnék. Máskor meg azt vettem észre, hogy hiába vannak jó témák, bukkannak fel jó részletek, ezek nem állnak össze szerves egésszé egyetlen nótán belül. A dallamosabb részeket egyértelműen a gitárok hozzák, az ének végig marad a szokásos black metalos/károgós regiszterben és ez sem igazán rakott hozzá a karakteres tételek kialakításához.

A legötletesebb, legkomplexebb szám a Civilized: itt a középrészen megérkező elszállósabb, atmoszferikusabb betét nagyot dob az összhatáson, ilyenből kellett volna sokkal több, mert bizony ezek hiányában átkozottul összemosódik az egész album.

Bemutatkozásnak mindenképpen ígéretes tehát a "Radiant Abyss", de ahhoz, hogy a Kavyk nevét ismertebbé tegye, nagyon kevés. A Rozsdagyár olvasóinak havonta több tucat hasonszőrű banda lemezét és dalát mutatjuk be és bármennyire is közel áll hozzám a csapat zenei világa, olyannyira túltelített már az egész színtér, hogy aki hasonló vonalon mozog, az bizony talál más, sokkal érdekesebb produkciót. 

Mindenesetre megjegyzem magamnak a Kavyk nevét, mert a fentiek ellenére érzem az együttesben a potenciált. Talán progresszívabb irányba kellene elmozdulniuk, némi dallamosabb éneket is behozva, illetve teret engedve az pszichedelikusabb elszállásoknak is. Azonban soha rosszabbat: a következő lemezeikre pedig tényleg kíváncsi vagyok.

7,5/10