Idén számtalanszor hallottam, illetve olvastam a politikai színtéren belül Brüsszelről, a hetes cikkelyről, valamint az ezzel kapcsolatosan vívott szimbolikus értelemben vett harcokról. Jöjjön most is valami hasonló, egy kissé megvariálva a dolgokat. Maradunk Brüsszelben, ahol egy heavy/power banda, az Iron Mask áll csatasorba a hetedik sorlemezük megjelenése alkalmával. Elég csak ránézni a 2002-ben elstartolt formáció új albumának borítójára és azonnal látszik, hogy bizony a politika sem marad ki a sorból.

A belga csapat vérprofi módon tálalja a szimfonikus heavy/power metalt, ehhez kétség nem férhet. Minden egyes lefogott hang vagy éppen énektéma, a dalstruktúrák, a hangzás és az albumborító is közel hibátlan. A kérdés már csak az, hogy kapunk-e tőlük valami újat vagy a már ezerszer hallott sémákat vették lemezre.

Őszinte leszek: nem vagyok valami nagy szakértője ennek a stílusirányzatnak, szóval ezt a kérdést most nem én fogom megválaszolni nektek. Persze azt sem állítom, hogy semmilyen rálátásom nincs a dolgokra, ám csak érintőlegesen szoktam heavy/power bandák lemezeivel foglalkozni.

Az Iron Mask "Master Of Masters" című korongja, mely az AFM Records gondozásában jelent meg 2020. december 4-én, ahogy már fentebb is jellemeztem, teljesen rendben van. A szimfonikus elemek, a döngölős vagy éppen galoppozós témák, a himnikus felhang és a balladisztikus részek is egyaránt jelen vannak az Iron Mask szerzeményeiben.

A belgák egyáltalán nem aprózták el a dolgokat, ugyanis az album egy kerek órát tesz ki. A tizenkét dal változatossága pedig gondoskodik arról, hogy ez az egy óra még véletlenül se váljék unalmassá. A dalok a Hammerfall, a Rhapsody, a Wisdom és társai által képviselt vonalon mozognak, pontosabban a felsorolt zenekarok munkásságának összegyúrásából kapjuk meg nagyjából azt a képet, melyet az Iron Mask fest le nekünk.

Kiemelném a harmadik, Revolution Rise című dalt, melyben a német heavy metal énekes, Oliver Hartmann állt a mikrofon mögé. Aztán azt ezt követő One Against All nyerte még el nagyon a tetszésemet, valamint a Dance With The Beast című darab. Na de a többi szerzemény is jócskán tartogat még izgalmakat, ezt garantálhatom.

Összegzés: adott egy változatos és igényes, gazdag hangszerelésű heavy/power metal korong, mely annak ellenére is magával ragadott, hogy ezt a stílusirányzatot ritkán szoktam hallgatni. Rhapsody-rajongóknak különösen ajánlott!

8,5/10