A '82 óta létező német thrash metal brigád ismertetésétől most eltekintenék, ugyanis a Sodom pályafutása meglehetősen kacifántos, és összetett. Műfaji kísérletezések, gyakori tagcserék, több éves kihagyások, szóval lenne itt miről beszélni, de mivel egy nem kis névről van szó, ezért gyakorlatilag bármelyik metallal foglalkozó oldalon vagy Wikipedian tonnányi olvasni valót találhatsz róluk. Jelen cikkünk szempontjából annyi a lényeg, hogy 4 évvel a 2016-os "Decision Day" lemez után itt a következő soralbum, a "Genesis XIX", mely, nos, nem sikerült éppen a legjobban...

Szögezzük le még jó előre, a "Genesis.." egyáltalán nem lett rossz anyag, mielőtt bárki erre következtetne a bevezető alapján. Részemről masszív várakozás előzte meg a lemezt. Aki ismer, az tudja, hogy elkötelezett rajongója vagyok a germán thrash metal színtérnek, és a Sodom az egyik legnagyobb favoritom. Főleg annak fényében ültem tűkön a "Genesis" kapcsán, hogy a 2016-os lemez iszonyatosan erősre sikerült, illetve az ezt megelőző jó pár EP-t is igencsak kedveltem, kiváltképp a 2018-as "Partisant" (ilyen pólóm még van is a 2018-as Headbanger's Ballról). Úgyhogy az elvárások az egekben voltak,és akkor kerültek végképp oda, amikor kiderült, hogy visszatért a bandába a hőskor ("Agent Orange", "Presecution Mania") gitárosa, Blackfire. 

Egy hangulatos instrumentális intró (Blind Superstition) után beindul a megszokott thrash hadigépezet. Azt megkell hagynom, hogy a dal címek most kifejezetten ütősek lettek. Dehumanized, Sodom & Gomorrah, Friendly Fire, stb. Tudom, hogy ez nem nagy dolog, de személy szerint szeretem, ha egy csapatnak olyan dalcímei vannak, melyeket jó kimondani. Na, de vissza az albumhoz.

Ha külön külön nézem a nótákat, akkor igazából nincsen itt komoly gond. Alapvetően vérbeli Sodom, amit ez a kis túlzással egy óra tud. Fogós, ahol kell, szélvész gyors, ahol kel,l dallamosabb thrash, néhány tényleg kiemelkedő ponttal. Ilyen a címadó tétel vagy az album vége felé felbukkanó Indoctrination. De valamiért mégsem áll össze egy kerek egésszé az album. 

Hogy megtudjuk, hogy mi is az igazi probléma, nézzünk meg két dolgot. Először a zenekart magát. Aki követi a bandát, az tudja, hogy 2018-ban Angelripper körül lecserélődött a komplett tagság, és az alapvetően háromtagú zenekarból született egy négytagú felállás, két gitárral, akik közül az egyik forma, a már korábban emlegetett Blackfire, a másik a Neck Cemetry soraiból ismerős Yorck Segatz. Ez kifejezetten izgalmas változásnak hatott számomra, és elég komoly ígéretekkel kecsegtetett, viszont a gyakorlatban kis túlzással feleslegesnek hat. Nem rossz, nem vérlázító, egyszerűen csak súlytalan, mintha igazából sokszor ott sem lenne.

A másik komoly probléma az a korong hossza, mely több mint 50 perc. Ennek önmagában nem kéne gondot jelentenie, viszont nem sikerült kitölteni. Pontosabban de, viszont ehhez olyan töltelékdalok kerülnek elő, mint a tökéletesen felesleges és több mint hét perc hosszú The Harpooneer vagy az album leglaposabb és legfantáziátlanabb dala, a Wald & Pigpen. 

Ez az album, ha olyan 40-45 perc hosszú lenne, akkor szemrebbenés nélkül legalább egy másfél ponttal többet kapna, de így ez annyi, amennyi. A másik gond ezzel a hosszal, hogy óhatatlanul is elkezdi unni az ember. Persze aki elvakult rajongó, az gond nélkül meg fogja magyarázni magának, hogy ez így volt tökéletes, sőt, a legjobb az lenne, ha 99 perc hosszú lenne plusz bónusz dalok, de számomra, úgy 40 perc után elkezdett elég keményen laposodni az egész, és itt be is kell vallanom, hogy hosszú idő után ez az első Sodom-anyag, melyet nem tudtam egybe végighallgatni. 

Végeredményben milyen lett a "Genesis XIX"? Rendben van, végig lehet pörgetni, vannak jó pontjai, vannak hibái. Igazából egy tényleg korrekt albumot kaptunk kézhez, de semmi többet. Nem kiemelkedő, valójában még a banda életművében sem az, sőt, még ebben az évben sem számít annak. Jó lemeznek nem nevezném, ahhoz sajnos túl sok sebből vérzik, de semmit nem fogsz veszteni azzal, ha nem hallgatod meg. Az igazi probléma az, hogy ha mégis meghallgatod, akkor semmit sem nyersz. 

6,5/10