Rozsdagyár

ABSTRAKT - Uncreation (2021)

2021. február 17. - chris576

151097585_1127410627685794_7950322386413754510_n.jpg

A komolyzene és a heavy metal házasítása nem új keletű jelenség. Vitathatatlan, hogy e két stílusirányzat bizonyos szempontból nagyon is közel áll egymáshoz, azonban összefonódásuk csak nagy ritkán arat osztatlan sikert. Szerintem az ebben gyökeredző problémák egyike, amikor a komolyzene popos elemekkel ölelkezik: mivel a két világ köszönőviszonyban sincs egymással, senki se csodálkozzon azon, ha siralmas vége lesz az egésznek. Vagy éppen röhejes…

Jómagam sosem tartoztam a szimfonikus metalt kedvelők táborához, de van azért egy-két olyan formáció, melyeket szívesen hallgatok, mert jó érzékkel nyúlnak a témához. De miről is van szó tulajdonképpen? Mivel a rock a könnyűzene kategóriájába esik, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mi a franc köze van a komolyzenéhez. Például egyes zeneművek szerkezeti felépítése, a magasan képzett, kifinomult hangszeres játék és az a fajta drámai utóhatás, mely a hallgatót egy életre magához láncolja.

És ha már szimfo-metal, akkor érdemes megemlíteni az új Therion-lemezt, mely célzottan a slágeresség jegyében fogant. Komolyzene meg slágerek egy lapon? Nos, így válik egy zene komolytalanná, legyen az jó vagy rossz, teljesen mindegy. A 2008-ban alakult finn szimfonikus black metalban utazó formáció, az Abstrakt például okosan merít a komolyzenéből, illetve jó érzékkel integrálja mindezt a feketefémbe.

A csapat egyébként nem éppen a termelékenységéről híres, ugyanis a megalakulásuk óta a jelen kritika tárgya, az Inverse Records gondozásában 2021. február 25-én érkező "Uncreation" még csak a második sorlemezük. Az album kidolgozottságát figyelembe véve nem csoda, hogy ritkán jelentkeznek új anyaggal, bár ennek számos más oka is lehet. Az viszont biztos, hogy mindkét korongjuk magas minőséget képvisel.

Az "Uncreation" annyiban más, mint elődje volt, hogy száműzték a könnyedebb, fogósabb dolgokat és még extrémebbre vették a figurát. Az Ex Vanitas című darabbal indul a lemez, mely egy film betétdala is lehetne akár, sőt nagy eséllyel pályázik erre a posztra. Az ember fantáziája gyorsan kreál is hozzá mozgókép-kockákat, miközben szól a dal. Fel is adja a leckét rendesen: vajon képesek-e tartani ezt a színvonalat közel egy órán keresztül?

A másodikként érkező From Chaos To Creation szerencsére csak fokozza a hangulatot: az éjfekete atmoszférába csomagolt, atomsúlyos riffeléssel megalapozott dalba ágyazott szimfonikus elemek kiváló otthonra lelnek ebben a környezetben. Az Etheratorms alatt sem esik a színvonal: a brutalitás, a melodikusság és a monumentalitás szentháromságára épülő darab szó szerint rabul ejti a hallgatót. A The Great Chasm Of Humanity még az előbbieknél is sötétebb húrokat penget, de a zsenialitása megkérdőjelezhetetlen.

A többi dalt nem nem szívesen elemezném, legyen az meglepetés, annyit viszont még elárulok, hogy az "Uncreation" esélyes az év legjobb black metal lemeze címre. Tulajdonképpen ebben a stílusirányzatban látom az egyedüli potenciált, a legnagyobb ütőkártyával rendelkezik manapság. A pontszámom nem kérdéses:

10/10

151086220_425431421865036_8132635376045364325_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6516430794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása