A Stone Healer ékes példája lehetne annak, hogyan ne küldjünk promóciós anyagot. Csupán az album érkezett meg a borító kíséretében. Nulla biográfia, promóciós fotó. Amit sikerült megtudnom róluk: a csapat 2015-ben alakult, és egy Connecticut állambeli testvérpár alkotja: Dave Kaminsky, aki a vokálért, basszusgitárért és a gitárokért felel, valamint Matt Kaminsky, aki a dobokért.
Kettejüknek van egy másik projektje is Log Driver néven, valamint olyan csapatokban is megfordultak együtt és külön-külön is, mint az Infera Buro, az Autolatry vagy az In Human From. Még az alakulásuk évében kijöttek a "He Who Rides Immolated Horses" című EP-vel, mely a négy dal ellenére így is harmincperces. A "Conquistador" az első teljes albumuk.
Mindenféle előzetes információ nélkül vágtam bele az anyag hallgatásába. Az albumot nyitó One Whisper kellemes akusztikus gitárral indul, első körben a Foo Fighters és az Incubus zenekarok ugrottak be. Aztán a harmadik perc tájékán mintha nyakon öntenék az embert egy vödör hideg vízzel, 180 fokot vesz az irány és veszett blastbeat töri meg a melankóliát, majd ezt követően Voivodot idéző pszichedeliába csap át a dal. Ez a zenei ugrándozás és sokszínűség jellemzi a teljes korongot.
Néha jazzes, néha chilles, de leginkább pszihedelikus black/death metalként tudnám jellemezni a hallottakat. Azért kíváncsi lettem volna egy biográfiára, hogy ők miként írnák körül az anyagot. Már a négydalos EP harminc percéből is kikövetkeztethető, hogy átlagosan 7-8 perc körüli tételeket alkotnak a srácok.
Nincs ez másként a "Conquistador" lemezen sem. A dalok terjedelme hét és kilenc perc között mozog, de akad rajta tizenegy perces tétel is a Surrender képében, valamint a legrövidebb, az inkább egy kis instrumentális átkötésnek nevezhető Twenty Two a maga másfél perces időtartamával.
Valószínűleg kettesben, otthon a kis házi stúdiójukban hozhatták létre az anyagot. Erről árulkodnak a Facebook-oldalukon fellelhető fotók és képi anyagok is. Énekdallamok terén legtöbbször a már említett Voivod ugrik be, zeneileg pedig nagyon széles a paletta.
Nagyon sok hatásból építkeznek, ettől meglehetősen progresszív is az összkép, ami nekem személy szerint nem nagyon fekszik, de olykor igazán jó témákat is felvonultatnak. Leginkább azoknak ajánlanám az albumot, akik szeretik a zenei sokszínűséget.
6/10
