Utánanéztem: már négy és fél éve gyűrjük a Rozsdagyárban a nehézfémet (2016 augusztus legelején indultunk), de mindig ledöbbenek, amikor szembejön velem egy olyan zenekar, melyről ez idő alatt még nem hogy nem írtunk semmit, de még csak a nevével sem találkoztam soha. Nos, a finn Marianas Rest pontosan ilyen, ráadásul a Napalm Records gondozásában március 12-én megjelent harmadik soralbumuk, a "Fata Morgana" egészen lenyűgöző mértékben magas színvonalú.
A kiadó dallamos death metalként mutatja be a csapatot, de ez megint csak nem teljesen igaz: a finnek kétségtelenül óriási melódiákkal pakolták tele a lemezt, de ez death-doom a javából. Belassulva, melankolikus világvége hangulatot árasztva gördülnek elő a nóták a lejátszóból, ráadásul nem kevés post-metal elszállás vagy lebegés is található itt, így a Marianas Rest a stílus már évtizedek óta alaposan kitaposott ösvényén kifejezetten érdekes dolgokkal áll elő.
A finnek mindig is iszonyatosan erősek voltak ezen a színtéren (Swallow The Sun, Ghost Voyage, Ghost Brigade, Insomnium), így azért olyan óriási meglepetést nem jelent ez a lemez, azonban az, hogy egy ezidáig a radar alatt működő banda ilyen míves, kifinomult anyaggal áll elő, az viszont igen.
A 2013-ban megalakult formáció 2016-ban és 2019-ben jelentkezett egy-egy albummal, az első a lett Sliptrick Records, míg a második a finn Inverse Records gondozásában látott napvilágot, de a hallott produkció minden bizonnyal meggyőzte a mára már az egyik legnagyobb metalistállóvá nőtt osztrák Napalmot is, mert elég gyorsan leigazolták őket, tegyük hozzá, teljesen megérdemelten.
A hattagú brigádban billentyűsként játszik Aapo Koivisto (Omnium Gatherum), de a kifejezetten sűrű, komplex hangszereléssel rendelkező együttes egyik legfőbb erőssége Jaakko Mäntymaa énekes, aki egyaránt kiválóan hozza a deathes mélyeket és a metalcore-os, néha egészen post-black metalos üvöltéseket és screameket is. A lemezen vendégszerepel egyébként Lindsay Schoolcraft (ex-Cradle Of Filth) is, aki angyali vokáljaival óriásit ad hozzá a dalok atmoszférájához.
Érdekes módon a Marianas Rest nem a legerősebb dalaira készítette el az előzetes klipeket: a korong ékkövei számomra egyértelműen a hipnotikus hangulatú Pointless Tale és a The Weight, melyek akkora dallamorgiák, hogy már első meghallgatásra belemásznak a fülünkbe és szinte transzba ringatják a hallgatóikat: én már az első alkalommal önkéntelenül dúdolni kezdtem a melódiákat és újra meg újra lepörgettem ezeket a számokat.
Az album hibátlanul, telten, kiegyensúlyozottan és rendkívül kellemesen szólal meg, köszönhetően Teemu Aalto producernek (Insomnium, Omnium Gatherum), illetve a keverésért és maszterelésért felelős Teemu Aaltonak és Svante Forsbäcknek. A borító és a klipek is professzionális minőségűek, érezhető, hogy a csapat mindent belerakott a lemezbe, ami csak a rendelkezésére állt és nem spóroltak az energiával és a munkával.
Egyetlen apró, szinte jelentéktelen kritikám lenne csak: ezek a szövegcitálások, narrációk vagy idézetek, melyek ugyan a stílus megszokott alkotóelemei, de szerintem teljesen feleslegesek és hatásvadász jellegűek. Ha ilyen színvonalú a zenei tartalom, egész egyszerűen nincs szükség semmilyen egyéb eszközre az atmoszféra megteremtéséhez: ezek a varázslatos dallamok önmagukért beszélnek.
Ezt leszámítva a "Fata Morgana" tulajdonképpen tökéletes album, a fentebb említett két nóta pedig az érzelmi katarzisig, a csúcspontig eljutó dalszerzői képességek netovábbja, számomra már most 2021 legjobb metaldalai között van a helyük.
Az pedig külön öröm a számomra, hogy a post-metal és a dallamos death/doom ilyen színvonalú hibridét sikerült megalkotnia a finneknek: eddig ilyesmit csak a svéd In Mourning gárdájától hallottam, habár ott inkább a melo-death dominált, úgyhogy le a kalappal a Marianas Rest előtt. Mestermunka, kötelező hallgatnivaló minden metalrajongó számára.
9,5/10
