Rozsdagyár

COSMIC REAPER - Cosmic Reaper (2021)

2021. március 28. - chris576

166181049_467768904566731_8540171438842244990_n.jpg

A Heavy Psych Sounds kiadó virtuális katalógusát úgy szoktam bújni, mint napjainkban az emberek többsége a mobiltelefonját. A doom/stoner zenekarokra specializálódott underground istállóban ugyanis jobbnál jobb bandák tanyáznak. A 2017-ben megalakult egyesült államokbeli Cosmic Reaper (imádom ezt a nevet) is náluk hozta ki első nagylemezét, mely 2021. március 31-én látott napvilágot.

Aki ismeri a HPS kiadványait, az nagy meglepetésekkel nemigen szembesül egy-egy újabb kiadványuk kapcsán. A megbízhatóság és a minőség görbéje csak nagy ritkán leng ki akár negatív, akár pozitív irányba. A Cosmic Reaper 2019-ben - még szerzői kiadásban - hozta ki bemutatkozó EP-jét "Demon Dance" címmel. A zenekar nevét viselő debütalbum pedig megy tovább azon az úton, melyet az EP-n megismerhetett a hallgatóság.

A lemezborító nem is lehetne kifejezőbb: a kaszás-temető-chopper triumvirátus annyira doom...mondjuk a koponya lemaradt, de sebaj, majd legközelebb. A hangzás frankó (ezzel talán szintet léptek az EP óta), a szerzemények elsőrangúak. Egy doom-rajongónak mondjuk nem nagyon kell magyarázni, hogy mi a jó ebben a vontatott tempójú, "dögunalmas" csigametalban,  ám egy gyorsabb, sűrűbb muzsikákon edzett fülű ember valószínűleg kihajítaná, mint macskát sz..rni.

Iszonyat húzós riffel operál a Hellion című nyitótétel: a közel hatperces, hipnotikus hatású dal jó magasra teszi azt a bizonyos lécet. Érkezik a Heaven's Gate, mely az előzőhöz hasonló alapokkal rendelkezik, de jóval elszállósabb formában. A Sleep-ízű Stellar Death folytatja a sort: nem is tudom, mit írjak róla...egyszerűen imádom és kész! Ezeket a nótákat egyébként nem megírni nehéz, hanem úgy eljátszani, hogy leessen az ember álla.

Az instrumentális Wasteland, Pt. 1 még lassabb, elszállósabb, mint az előzőek, a Pt. 2 pedig megvillant egy-két egyszerű, de nagyszerű gitárriffet, olyanokat, melyekre a Föld összes doomsztere elégedetten bólogatna, ha meghallaná. Ezt a dalt is imádom, na. A kilenc és fél perces Planer Eater egy vontatott menetelés egyenesen a pokolba, legalábbis olyan hangulatot áraszt.

Az Infrasonic zárja a lemezt: na, erre a dalra sem lehet mást mondani, mint azt, hogy a doom/stoner műfaj egyik leghitelesebb alkotása, minden másodperce aranyat ér. Ej, de szívesen bólogatnék ezekre a szerzeményekre egy füstös kis klubban…  Reméljük, hamarosan erre is sor kerülhet majd. A Cosmic Reaper első nagylemeze egy underground gyöngyszem, mely fényesen ragyog a doom/stoner univerzum középpontjában.

Doomsztereknek kihagyhatatlan, sőt kötelező! Srácok, tűkön ülve várom a folytatást. Ez bitang jó volt!

10/10165974175_453233296018757_7028084147404361263_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2016482720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása