Videológia-rovatunk több ízben is megújult: most már nem csak zenészek, hanem olvasók/rajongók is mondhatnak véleményt az általunk kiválasztott vagy akár a kedvenc videoklipjeikről. De a hazai rock/metal szcéna bármely területéről szívesen szemezgetünk, ha a Videológiáról van szó. A mostani részben például a rockújságírás (Ric$ & Green, HammerWorld) és a podcast (Ric$Cast) világában tevékenykedő úriembernek, Szénégető Richárdnak a véleményét olvashatjátok.

Először is: köszönöm a lehetőséget, ez egy nagy kedvenc rovatom itt a Rozsdán! Kíváncsi voltam, milyen tíz dalt kapok majd, mert nálam ugye elég sok a kedvenc. Kapok-e olyat, melyet nem szeretek vajon? Érdekes kérdések ezek mindig! Na lássuk!

The Cult: The Witch

Zeneileg az egyik legérdekesebb, legkaotikusabb The Cult-dal, talán pont ezért szeretem ennyire. Érdekes, hogy mindig rávágom csípőből, hogy a kilencvenes évekbeli dolgaikat nem csípem annyira, mert aztán mindig rá kell jönnöm, hogy mégis. Ezt a klipet nagyon régen nem láttam, baromi jól esett most megnézni. Benne van a hetvenes évek horror-feelingje, viszont ízig-vérig kilencvenes évek eleje az egész; kaotikus, akár maga a dal, mégis szerethető. Félek, ez és úgy a The Cult beragad most pár napra majd a fülembe… 7/10

Trouble: Memory’s Garden

Megint kilencvenes évek eleje, és egy korrekt imidzsklip, mely nem vonja el a méregerős dalról a figyelmet. Eric Wagner frizura+szemüveg kombója büntet, meg az effektek néha kicsit zavaróak, de akkoriban ez biztosan kurva menőn nézett ki! Az a szerencse, hogy a dal tényleg van annyira erős, hogy a klip esetleges hiányosságai nem tűnnek fel. 6/10

The Cure: Friday I’m In Love

Hűha, a The Cure nehéz ügy. Sosem tudom eldönteni, hogy szeretem-e. Ez a dal mondjuk abszolút jó cucc, korrekten fülbemászó, de nem tolakodó, nem harsány. A klip ellenben annál inkább. Jópofa, látványos, szemmel láthatóan nem filléreskedték el, benne van ez a keserédes bohémság, ami miatt lehet szeretni a Cure-t, vagy éppen nem szeretni, de megkerülni semmiképpen. Ez most jólesett, de nem kapkodok a lemezeik után továbbra sem. 7/10

Slayer: Seasons In The Abyss

Na, most lesz az, amikor leszedik rólam a keresztvizet. Sosem voltam igazán nagy slayeres. A "Diabolous/God Hates" párost leszámítva nem nagyon hallgattam egyik lemezüket sem túl sokszor. Elismertem mindig is, amit csináltak, pontosan értem, miért lettek akkora név, amekkora, csak engem nem sikerült meghódítaniuk. Ez a klip viszont vadállat! Imádom a látványvilágát! A pillanat, amikor kiszínesedik, valami eszméletlen! Meg úgy az egész, ahogy van. Hm, azt hiszem, elő kell szednem ezt a lemezt és felül kell bíráljam magam, ugyanis a dal is kurva jó, hajlamos vagyok megfeledkezni erről! 9/10

Body Count: Raining Blood/Postmortem

Na, itt most szépen hülyét csinálok magamból, ha megnézzük, mit mondtam a Seasons In The Abyss klipjénél! Ezt a párosítást ugyanis imádom, eredetiben is, de így meg főleg! Ugye a Body Count számomra az Univerzum Legjobb Zenekara, így hát evidens, hogy kivételesen a covert szeretem jobban! A klip természetesen egy nagy semmi, egy sima stúdiós videó, de így is olyan hangulata van, hogy megnéztem vagy tízszer, amikor kijött! Érdekes, hogy csinál a Body Count bármit, nem tudok nem elfogult lenni velük, és ebben az esetben akkor hátast dobok egy stúdiós kliptől, mint valami milliós büdzsével leforgatott minifilmtől! 10/10

Godspeed: Houston St.

Szégyen, nem szégyen, nekem ők kimaradtak eddig. A dal nagyon tetszik, főleg ezzel a ráspolyos énekkel és vadkan megszólalással! A klip nagyon feelinges, pont az egyszerűségében rejlik az ereje. Nem nézném meg minden nap, többször egymás után pláne nem, de tetszik, hogy legalább egy kicsi kreativitás van benne. Rendesen földbe döngöl a dal, amire a klip is rátesz! Azt hiszem, itt az ideje kicsit elmélyedni ebben a bandában. Úgy hallom, szeretni fogom őket! 8/10

Bryan Adams: Summer Of ’69

A kanadai fenegyerek nagyon sokáig kimaradt, mindig rámondtam, hogy nem az én zeném, aztán pár éve megnéztem a lisszaboni koncertjének DVD-jét és azóta teljesen rákaptam a muzsikájára. Ez egy örök sláger, mely térdig érő hóban is eszembe juttatja a nyarat! A klip meg pláne (érdekes, hogy Kid Rock szinte egy az egyben lenyúlta a dalt a First Kiss című számához, mégis működik az is). Igazi kis feelgood nyári cucc, melyet az ember azonnal dúdol és elégedett mosollyal nézi meg a klipet! Bírom a palit! 10/10

Pro-Pain: Deathwish

Óóó, az egyik kedvenc Pro-Pain-dalom! Anno ez volt az egyik első lemez, melyről a HammerWorldbe írtam, így nagyon megragadt és kellemes nosztalgiát ébreszt! Ezen a turnén kétszer is megnéztem a bandát. A klip semmi extra, a súlyos mondanivaló megvan, ahogy Gary-től megszokhattuk, a keménykedés is, a kivitelezés kicsit fapados ugyan, de a dal van annyira erős, hogy igazából elég is ennyi. Régen láttam, jó volt megnézni, de egy darabig most megint nem szedem majd elő. 8/10

Green Jelly: Three Little Pigs

Ááá, a jó kis Carmen-feldolgozás! A dal botrányosan rossz, a zenekar igazából elkerült mindig, de a klip jópofa! Csípem az ilyen gyurmás megoldásokat, mint a Wallace és Gromit is például. Emlékszem, hogy láttam ezt a klipet is korábban, most jókat mosolyogtam rajta, de nem hiszem, még egyszer rákattintok majd valaha, legalábbis önszántamból biztosan nem. 6/10

Billy Idol: Shock To The System

Bálvány Billy! A "Cyberpunk" minden idők 5 legjobb lemezében benne van nálam, és félek, ez már nem fog változni! Ez a klip olyan, mint a dal: gyors, sodró lendületű, igazi cyberpunk trip, melyet nem lehet elégszer megnézni! Érdekes, hogy a lemez többi klipje is baszott jól sikerült (főleg az Adam in Chains). Érdekes, hogy valószínűleg egy C-kategóriás akciófilm komplett költségvetését eltapsolták erre a három és fél percre, ami azt is eredményezte, hogy ez bizony a mai napig megállja a helyét, akárcsak a dal és a lemez! Hibátlan! 10/10

Nagyon király szelekció volt! Ha betettél volna egy Lynyrd Skynyrdöt, egy Rob Zombie-t meg egy Black Stone Cherry-t mondjuk, szinte minden all time favoritom itt lenne! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, király volt! A pontszámok minden esetben a klipnek szólnak inkább, nem a dalnak! Ha valakinek a kedvencét megtiportam, akkor sorry!

Fotó: Neves Ildikó - FotóN