Sorban térnek vissza a hazai metalszíntérre a kilencvenes években nagyot ment extrém metal csapatok, olyanok, mint például a Monastery (a velük készült interjúnk ITT olvasható) vagy éppen a kőszegi S.N.O.T. A banda mindhárom tagja a magazinunk rendelkezésére állt az alábbi interjúhoz, melyben meséltek nekünk a régi időkről, a leállás alatti történésekről és arról is, hogy régebben volt-e könnyebb érvényesülni a zenekarnak vagy éppen ma, az internet világában.

Sziasztok! A S.N.O.T. újraindulása óta két dalt is kiadtatok már, melyek Az út és a Tetteid súlya címet viselik. Az egyikben Besnyő Gabi, a Nova Prospect énekesnője vendégeskedik. Ő hogy került a képbe?

Tomsa: Gabót Szabi révén ismertük meg. Együtt zenéltek a Strong Deformity-ben, és mivel az első demónkon is volt női ének (akkori barátnőm), megkérdeztük, lenne-e kedve énekelni egy dalunkban.

Czegi: Gabó erre úgy emlékszik vissza, hogy Pesten, mikor lejött megnézni minket az S8-ban, bejött neki és kérte, hadd énekeljen Az út című dalban.

Háncsa: Elvállalta, azóta velünk van. Ha a Nova Prospectnek nincs fellépése, jön velünk és erősíti a zenekart csodálatos hangjával

22 év után álltatok össze ismét. Milyen volt az újrakezdés? Mindhárman tovább zenéltetek más csapatokban a leállás alatt vagy egyedül Háncsa volt aktív a Strong Deformity soraiban?

Czegi: Igazából volt egy zsenge próbálkozás 2012-ben, de nem álltak akkor még össze fejben a dolgok. Egy bulit kérésre lenyomtunk pár próba után. Sok biztatást kaptunk, hogy kezdjük újra. Hirtelen lett egy lendület, de aztán végiggondoltuk. Akkor még talán nem voltunk készen az újrakezdéshez. A két évvel ezelőtti egyesüléshez meg flottul ment minden. Amúgy Háncsa volt mind a két esetben a főkolompos. Miért ne? Ennyi idősen is talán van bennünk annyi, hogy új S.N.O.T.-dalok szülessenek. Meg hát az a sok eszement baromkodás, egymás szívatása is hiányzott mindhármunknak. Hiányoztunk egymásnak. Olyan, mint 1996-ban volt a kezdéskor.

Tomsa: Ami most más, az mindenképp az, hogy eltér a régi munkamódszertől a mostani. Először is, jól akarjuk magunkat érezni mindenféleképpen. Mikor indult a S.N.O.T., minden nap a próbaterembe voltunk, hétvégén meg az utazás és koncertek. Sokszor egymás agyára mentünk. Amúgy most is, de máshogy kezeljük.

Háncsa: Én és Tomsa a S.N.O.T. után is játszottunk különböző formációkban. Czeginél teljesen abbamaradt a zenélés. Én Strong Deformity-ztem egy jó pár évig. Egy kis érdekesség: a S.N.O.T. az a zenekar, ahol mind a hármunknak volt köze a Strong Deformity-hez. Czegi a Strong elődzenekara, az Extreme Deformity basszusgitárosa volt, Tomsa 2002 környékén erősítette őket koncerteken szintisként.

Mennyiben könnyebb vagy éppen nehezebb ma közvetíteni a banda üzenetét, mint a kilencvenes években?

Czegi: Az ember azt gondolná, hogy most könnyebb, mert itt az internet és meg sem kell mozdulnod, hogy a világ másik felén is akár ott legyél. Csinálsz a bandának mindenféle közösségi média platformot és mindent is tudnak rólad. De ez nem így van. A baj szerintem az, hogy az emberek nem járnak el koncertekre annyian, mint a kilencvenes években. Akkor nem volt net, saját magad szórólapoztál, plakátoztál, szerveztél, és mégis volt közönség a koncerteken, nagyon sokszor teltház is, és ezt nagyon sok banda elmondhatja. Ez a mostani világ, melyben élünk, teljesen kitolta az emberek ingerküszöbét. Szinte mindent neten néznek meg a fotelből. Nagyon nehéz ma megfognod a kíváncsi füleket, szemeket, és még nehezebb megtartani is. Teljesen átalakult a zenei világ a régihez képest.

Milyen visszajelzések érkeznek hozzátok? Inkább a régi rajongók szállnak fel ismét a S.N.O.T.-vonatra vagy jönnek újabbak is azért?

Háncsa: Mindkettőt mondanám. Vannak, akik most fedezték fel a S.N.O.T.-ot és néznek, hogy ez már megvolt a '90-es évek végén? Mi ez? De rohadt jó! Aztán bulikon hozzák oda a régi szórólapjainkat meg fotóinkat, hogy írjuk alá. Volt egy 17 éves kis srác, aki a Tomsához meg a Czegihez odament a "Félek" kazettánkkal, amely 1996-ban jelent meg, hogy írják alá. Czegi, Tomsa egymásra nézett és kijött a könny a szemükből. Már ilyenekért megéri újra csinálni a zenekart.

Az általatok képviselt zenei irányzat régen sem volt, és ma sem túl népszerű itthon. Lehet, hogy én nem vagyok eléggé tájékozott, de egy kezemen meg tudnám számolni azokat a hazai csapatokat, melyek ezen a vonalon alkotnak. Szerintetek ez miért alakult így?

Czegi: Talán mi voltunk az első ilyen banda itthon. Főleg, hogy nem volt dobosunk. Volt egy-két zenekar, de ők valahogy mások voltak. Mindenhol azt kaptuk visszajelzésnek, hogy ennek itthon mi voltunk az úttörői. Pedig mi csak magunkat adtuk egy egyszerű, természetes módon. Abban is különböztünk hasonló zenekaroktól (ha volt ilyen), hogy szétkoncerteztük az országot. Nagyon sok bandával játszottunk az ország klubjaiban. Minden fesztiválon ott voltunk. És nagyképűség nélkül mondhatom, hogy az első, ebben az indusztriális metal műfajban alkotó banda voltunk, mely egy komoly cégnél lemezszerződést kapott. Koncerteken azért hülyén néztek ránk eleinte. Nincsen dobosunk, és ez már a hülyén nézésre kellő ok volt. Itthon a szokásos séma szerint muzsikáltak a bandák, mi meg mások voltunk. Ezért is sokat kellett melóznunk, hogy ismerjék a zenekar nevét. Kint, főleg Németországban már voltak hasonszőrű bandák. Ott volt a Die Krupps, később a Rammstein például. De a S.N.O.T. mégiscsak más volt. Mi ezt a szeretjük csinálni és ebben a zenei közegben érezzük magunkat jól.

Az út című dalban érzek egy kis gótikus beütést, konkrétan a Nevergreen zenekar ugrott be róla. Lesznek az új dalokban hasonló kikacsintgatások?

Czegi: Érdekes ez a hasonlítás. Itthon mindenkit próbálnak valakihez hasonlítani. Mi azt játsszuk, ami belőlünk jön. Tomsa például azt sem tudja, mi a Nevergreen. Én bevallom, régen hallgattam őket néha. Ez a bizonyos dal úgy született, hogy a Háncsa küldött egy dalötletet. Vezetés közben próbáltam az énektémát fejben összerakni. Mikor tiszta lett, Szabi küldött két verzére való szöveget, így már csak tovább kellett bontogatnom. Közös próbán kértem a Tomsát, hogy zongorával kövessen le és tegyük rendbe a refrént hangilag, hogy az megállja a helyét zeneileg is. Ez lett belőle. Nem tudatosan akartunk egy gótikus valamit. Ez jött, ilyen volt akkor a hangulatom, hangulatunk. Nekünk a zene az önmegvalósítás, önkifejezés, minden külsős ráhatás és megfelelés nélkül. Három különböző zenei egyéniség vagyunk: amit hárman összegyúrunk, az a S.N.O.T.. Amúgy az első demónkon volt egy szerzemény Gyógyszeres álom címmel. Már arra is nyugodtan rá lehetett fogni, hogy gótikus. Mert hát a refrénje dúrban vicces is lett volna. Hogy lesz-e ilyen kikacsintgatás még? Biztos lesz! De másmilyen is.

Mikorra várható egy teljes nagylemeznyi dalcsokor?

Czegi: Egyelőre nem gondolkozunk lemezben. Dalokkal jövünk, ez most a realitás. Aztán ki tudja, mi lesz. 2026-ban lesz 30 éve, hogy megalakult a S.N.O.T.. Hamar eljön és ha lesz bennünk annyi, hogy akkor még alkotunk és zörgünk, akkor lehet, hogy a lemez is egy megvalósítható gondolat lesz. Egyelőre örülünk egymásnak, csináljuk a S.N.O.T.-ot és jól érezzük magunkat mind az alkotásban, mind pedig a közös munkában és nem utolsó sorban a koncerteken is.

Koncertek terén mi a helyzet? Elképzelhető egy Nova Prospecttel vagy éppen a Strong Deformity-vel közös miniturné?

Tomsa: Próbálkozunk egy őszi pár helyszínnel, talán összejön. Az, hogy kivel, még nem tudjuk, de ötletek már vannak. Amúgy nagyon örülnénk a Novás dolognak is meg persze a Strongosnak is.