Igazán elismerésre méltó, amit a 2020-ban újraindult zalaegerszegi death metal csapat, a Monastery az elmúlt pár év leforgása alatt elért/összehozott. A banda nem unatkozik: amikor éppen nem lemezt készít vagy videoklipet forgat, akkor a kedvenc külföldi csapatai társaságában turnézik (előző albumuk kritikája ITT olvasható). A Monastery dobosa-vezetője, Billy adott nekünk helyzetjelentést.

Sziasztok! Nemrégiben kijött egy új dalotok Fall Apart címmel, mely a jövő év elején érkező legújabb nagylemezetek előfutára. Jól látom, hogy az új anyag egyenes folytatása lesz az előzőnek? Nagyjából ugyanaz az éjsötét atmoszféra lengi körül az új dalt, mint a "From Blood" szerzeményeit.

Először is sziasztok! Igen, május 31-én jelent meg az új kislemezdal az Art Gates Records jóvoltából. A nóta valójában előrevetíti azt, hogy kábé mire lehet tőlünk számítani az új albumon. A sötét atmoszféra megmarad továbbra is, de most készül kissé black metalos hangulatú dal is, úgy is fogalmazhatnék hogy blackened death metalosabb lesz az új anyag a „From Blood” albumhoz képest, de a koncepció nem változik, a Monastery mindig is megmarad death metal zenekarnak.

Eszement tempót diktáltok. Honnan ez a rengeteg energia?

Nagyon hosszú volt a pihenő a Monastery életében, és az új tagok friss energiákkal töltötték meg a zenekart, engem pedig ez igencsak inspirál és hajt. Élvezzük, amit csinálunk, és az általános visszajelzések alapján jó, hogy újra nekiálltunk a zenekarosdinak. Nagyon sokat jelent az is, hogy egy olyan management (kiadó és booking) állt be mögénk, melyre számíthatunk koncert és hanganyagok megjelentetése terén is. Most már mondhatjuk, hogy a zenekar működése koncepciózus, ez sokat segít az előrelépésben.

Billy, milyen érzés a fiaddal együtt zenélni? Az apák egyik legnagyobb büszkesége, ha a gyermekeik ugyanarra az ösvényre lépnek, mint amelyen ők a saját elképzeléseiket célba juttatták.

Roland már kiskorában is metalzenét hallgatott, anélkül, hogy én erőltettem volna ezt. Szerettem volna, ha egyszer egy, a korosztályából verbuválódott zenekarban bőgőzik vagy énekel, de az élet úgy hozta, hogy belecseppent a Monastery zenekarba és frankón megállta már elsőre a helyét. Természetesen nagyon jó érzés, hogy ő vezényli le a koncerteket, jó látni ezt és egy színpadon állni a fiammal.

Szeptemberben a legendás amerikai death metal banda, a Nile vendégei lesztek az európai turnéjuk keretein belül, de játszottatok már a Belphegor és az Atheist előtt is. A kemény munka meghozta gyümölcsét. Hogy fogadta a Monasteryt a külföldi közönség?

Az igazság az, hogy tavaly augusztusban kezdődött ez a turnédolog, amikor is a kiadó beszervezett bennünk egy I Am Morbid-miniturnéra, ami nagyon jól sikerült, és így kerültünk kapcsolatba az egyik legnagyobb európai ügynökséggel. Azóta lement egy Belphegor-turné, egy Cryptopsy/Atheist-túra, és most jön a Nile-turné szeptemberben. A tervek szerint a saját koncertek mellett évi két ilyen turné lesz, bár ebben az évben még egy rövidebb spanyol kör is kinéz a Sinister társaságában, de az sem kizárt, hogy hamarosan bejelenthetünk egy szintén szeptemberi kilencnapos kört közvetlen a Nile-turné előtt, de ezt nem szeretném elkiabálni. Ha ez megvalósul, a szeptembert végignyomjuk. Amúgy a turnékon nagyon komoly haverságok alakultak a zenekarokkal és a személyzettel is. A Cryptopsy és az Atheist legénysége kegyetlen jó fejekből áll, az Almost Dead brigáddal pedig szinte baráti a viszony. A Belphegor zenekarból szintén tartjuk a kapcsolatot a srácokkal. A közönség visszajelzése nagyon pozitív volt a koncerteken, szinte mindenhol komoly visszajelzéseket kaptunk.

Van valami jó sztoritok valamelyik körútról?

Igazából mindegyik turné más volt, volt lakóautós és nightlineres utazás is. A többi zenekarral való közös utazás a buszon, az iszogatás félelmetesen jó volt. Nagyon fegyelmezetten zajlik egyébként egy ilyen turné és nagyon megszervezett. A legnagyobb élmény talán az volt, mikor Glauchauban csatlakozott a turnéhoz az Asphyx, mi pedig olyan bandák tagjaival nyomtuk végig a karzatról a bulijukat, mint a Belphegor, az Arkona vagy az Atrocity. Érdekes volt látni, hogy ezek az emberek hozzánk hasonlóan rajongóként tolták a karzatról az Asphyx koncertjén. Vagy mikor Milánóban a mi utolsó turnés koncertünkön Matt, a Cryptopsy vokalistája nagy tapsot kért nekünk, és elmondta a színpadon, hogy barátként tekint ránk. Tudom, hogy ezek csak nekünk fontosak, de jó megosztani ezeket a dolgokat is másokkal.

A Szanati Szabolcsot váltó basszeros, Németh Attila a Tales Of Evening soraiból érkezett hozzátok. Ő érintkezett korábban a death metallal vagy ez egy teljesen szűz terület volt a számára?

Attila egy kicsit másik zenei világból érkezett, de azért hallgatott kicsit durvább bandákat is, ha olyan kedve volt. Egyáltalán nem okozott neki gondot átállni, talán a gyorsabb tempókat kellett megszoknia. Ilyesmi durvább zenéket velünk kezdett játszani amúgy.

A Fall Apart klipje már tízezer megtekintés körül jár a YouTube-on mindössze két hét alatt. Szóval az Art Gates nem ül a babérjain, ez többek között ebből az eredményből is kiviláglik.

Mint az előbb említettem, nagyon rendszerszerűen és felépítve működik minden most. Nagyon meg vagyunk elégedve a kiadó munkájával, komolyan veszik, megkövetelik azt, amiben megállapodtunk. Ettől kicsit mi is komolyabban vesszük az egészet.

A Monastery újraindulása óta számtalan videoklipet készítettetek már. Van ezekre még igény egyáltalán vagy inkább számotokra fontos a vizualitás?

Minden más zenekar készít és ad ki klipeket, ez nem a mi sajátosságunk. Szerintem hozzátartozik a működéshez, és segít fenntartani a zenekar irányában az érdeklődést. Továbbá szükséges a promócióhoz egy turné vagy éppen a fesztiválok esetében is.