A 2010-ben életre hívott dunaújvárosi death metal brigád (Suplicz Gábor Bernát - gitár, Ruff László - ének, Anda Vilmos - basszusgitár) nemrégiben új dallal jelentkezett, ez adta az apropót, hogy kifaggassam egy kicsit a srácokat.

Sziasztok! Három éve beszélgettünk utoljára, azóta sok víz lefolyt a Dunán: kilábaltunk a Covidból, a metal pedig lassan kezd egyenlővé válni az undergrounddal. Titeket mi motivál, miből merítetek erőt a folytatáshoz?

Szia! Először is köszönjük szépen a megkeresést! Üdvözöljük az olvasókat! Úgy alakult, hogy az egész zenekar ki tudja fejteni a véleményét.

Vili: Számomra nem változott a motiváció az alkotás iránt, sőt, úgy gondolom, hogy még nagyobb munkát igényel manapság a feltörekvő bandák között maradni.

Gábor: Ugyan nem vagyunk benne a rendes vérkeringésben a koncertek hiánya miatt, de attól ezt még nem egyszerű hobbinak fogjuk fel. Számomra a zenélés napi elfoglaltság, mindig próbálok fejlődni. A Lacinak is vannak témái a dalokban, például a Genocide nyitó- és B-riffje is az övé. Ezeket otthon összerakom a saját dolgaimmal, vagy ha épp nincs olyan, ami illene bele, akkor írok valami újat hozzá és dalvázlatokká formálom, úgy kezdünk vele dolgozni. Vilmosnak is penge témái vannak, melyeket a folytatásban szeretnénk belegyúrni az új dalokba, mert már a következő anyaghoz is bőven van cuccom otthon. Most is csak azért maradt ki, mert a dalok megszületése után csatlakozott hozzánk.

Laci: Alapból a zene szeretete, az alkotás öröme motivál, és ez nem függ a körülményektől. Sőt, minél mostohábbak a körülmények, minél nagyobb a világ nyomása, annál inkább érzem a késztetést rá. Nem igazán lehet megjósolni, hogy mi lesz a műfaj sorsa, de eltűnni nem fog, a létjogosultsága már eltörölhetetlen, trendek jönnek-mennek, de a zászlót valaki mindig vinni fogja.

Nemrégiben kiegészültetek egy basszusgitárossal is, mesélnétek erről bővebben?

Gábor: Miután feloszlott a The Morning Star (amelyben együtt játszottunk Vilmossal) akkor egy próbán szóba került Laci és közöttem a lehetőség. Bár nem beszéltünk róla előtte semmit sem, azonnal ugyanarra gondoltunk ismét. Vilmos tökéletes megoldás hangszeresen és emberileg is. Az új dalok igénylik szétosztani a basszust és az éneket külön-külön posztokra. Sokat dolgozik a basszussávokon és nagyon jó ízeket hoz a muzsikába. Technikailag és zeneileg is jól kiegészíti az elképzeléseinket.

Laci: Így van. Én vetettem fel az ötletet tavaly nyáron, mert úgy éreztem, hogy e tekintetben akkor tudnánk fejlődni, ha nekem csak a vokálra kell koncentrálnom, és egyébként Vili sokkal jobb basszeros, mint én. Szóval több órás vita és ordibálás után nagy nehezen megegyeztünk Gáborral. A viccet félretéve, ahogy ő is mondta, benne is megfordult ez a verzió, aztán nyomtuk is rá a pecsétet, Vilinek meg nem kellett sokat udvarolni, igent mondott egyből. Bár hiányzik a balta a kezemből, ezt az áldozatot meg kellett hoznom, hogy tovább tudjunk lépni zeneileg. Riffeket, témákat továbbra is írok, ezt azért senki nem fogja megúszni.

Az új dalt (Genocide By Injecti) már vele vettétek fel?

Laci: Igen, itt már az ő basszusjátéka hallható.

Vilmos csatlakozásával a koncertezés valószínűsége is megnőtt, igaz, dobosotok még nincs. Vannak már terveitek ez ügyben?

Gábor: Már rohadtul életre akarjuk kelteni a zenekart koncertezés terén is. Így most is keressük a megfelelő dobost. Van pár ember, akikkel működhetne a dolog. Remélem, valamelyik össze is jön végre. Egyértelműen sokat dobott rajtunk is, hogy elvállalta Vilmos a melót!

Laci: Igen, Vili érkezése mindenképp minőségi ugrás, már csak a megfelelő ütős hiányzik. Szinte mindenkit megkérdeztünk már, aki reálisan szóba kerülhet. Sajnos ebben a műfajban nagyon kevés dobos mozog, nekik általában több zenekaruk is van. Már nagyon szeretnénk élőben játszani, minél többet, mert a metalzene egy igazi élő műfaj, és egyébként sem a szobazenélésnek vagyunk a hívei. Lehet valakinek milliós megtekintése a YouTube-on és hasonló platformokon, de mi valódi dalokat akarunk írni, valódi közönségnek.

Melyik külföldi banda előtt lépnétek fel szívesen?

Vili: Vader, Archspire, Dying Fetus, Deicide, Beyond Creation, Aborted, így hirtelen ezek jutnak eszembe.

Laci: Nekem megfelel. Egyébként bármelyik kedvencem előtt, de izgalmas lenne a metal egy másik stílusának képviselői előtt is fellépni.

És a hazai csapatok közül kikkel szántanátok fel közösen a színpadokat?

Vili: Sear Bliss, Omega Diatribe, Christian Epidemic

Laci: Nekem az Archaic például nagyon bejön.

A Genocide By Injecti egy közelgő nagylemez előfutára vagy csak egy szimpla életjel a csapattól?

Vili: Határozottan egy közelgő nagylemez előfutárát hallhatta a közönség. A számok gyakorlatilag készen állnak a felvételre, csupán apróbb finomításokra van már csak szükség és terveink szerint nyár végéig(?) meg is fog jelenni az album.

Gábor: Ez így van, elég termékenyen állunk mindig. Most is és a jövőre nézve is. A második nagylemezünk nyolc dalt és egy intrót fog tartalmazni. Amiből a Genocide és másik három már 2023 márciusában rögzítve lett gitár ügyileg. De inkább úgy döntöttünk, hogy hozzárakunk még négy dalt és egy újabb nagylemezt készítünk. Már próbáljuk az egész anyagot. Demószinten folyamatosan bombázom velük a többieket egy ideje…

Miről szól a dal, mi az ihletettsége?

Laci: A dal teljes címe Genocide by Injections, csak YouTube-elvtárs miatt nem írtam ki teljesen. Az elmúlt évek történéseiről szól nagyon tömören.

A következő anyag is szerzői kiadásban érkezik majd vagy kiadói hátszéllel?

Vili: Jelenleg nincs kiadónk, de dolgozunk az ügyön.

Laci: Igen, de előtte, közben azért elküldjük pár helyre, hátha.. nincsenek illúzióink, nem leszünk stadionzenekar, de azért manapság van rá példa, hogy magyar zenekar is be tud kerülni egész jó helyekre.

Fotó: LaciPhoto