Sokat hallani mostanában a Thy Catafalque-ról, a makói illetőségű Kátai Tamás zenekaráról (új lemez, klip, stb.), nemrégiben pedig azért is felmerült a banda neve, mert az egykori gitárosuk, Juhász János 2020-ban beindított egy old school vonalon mozgó death metal csapatot, a Damnationt a hazai metalszíntéren már megismert arcokkal szövetkezve (Szenti Árpád - dob /Mörbid Carnage, Ahriman/, Gáspár Péter - basszusgitár /Gort/, Forczek Ádám - ének /Needless/, Bárány Tamás - gitár /Needless/).
A srácok nem sokat szaroztak: idén május 28-án már ki is jöttek egy ötszámos EP-vel, mely a "Majesty In Degradation" címet viseli. A zene régisulis death metal, a stílusirányzatba az elmúlt évtizedekben beszivárgott modern elemeket totálisan mellőzve. Egyfajta időutazásként is funkcionál, de nem szimpla nosztalgiázás megy végbe az EP-n, hanem tonnás súlyú, vadállat halálfémet kapunk, ötletes témahalmazok kíséretében.
A doboknál rendesen megy a színezés, Árpád a stílushoz méltó módon üti szét a cájgot a technikás, de mégis erőteljes dobolásával. A basszusgitár pedig hol az alapokkal együtt dörmög, mint az állat, hol pedig a gitáros fejleszaggató riffjei mellé felsorakozik fel. Ének tekintetében a szigorú, de még az élvezhetőség határán egyensúlyozó halálhörgés hallható, néhol grindos hangnembe váltva.
A Ziggurat Of The Necrocommand ahogy berobban, az olyan arcbamászóan súlyos, mintha egy death metal kommandó törne rá az emberre. A bivaly riffelés és a vészjósló, doomos gitártémák váltakozása rendesen oda van téve, na. A The Colossal Dread is erőteljes, markáns riffekkel operál - ez a fajta riffcentrikusság egyébként a teljes EP-re vonatkozik.
A The Nightmare Realm is kötelező jelleggel hozza a nyakficamot előidéző gitártémákat, melyben itt-ott black metalos ízek is befigyelnek. A Deathmarch elején a dob és a basszus játéka dominál, de hamar átengedik a gyeplőt a hathúrosnak: forró lávaként árad szét a hallójáratainkban a vaskos, embertelen kvintesszencia, melyet grindos darálások váltogatnak.
Rideg, vészjósló témákkal melegít a Dreaming Entropy, majd ide is beékelnek egy tonnás súlyú gitártépést. Hát, ha most hibák után kellene kutakodnom, akkor nagy bajban lennék: a Damnation megvett kilóra ezzel az EP-vel. Rongyosra fogom hallgatni, az tuti, de már vagy tízszer így is lepörgött nálam az anyag.
Mennydörgésszerű, vastag megszólalás, vadállat témák és riffcentrikusság jellemzi a Damnation bemutatkozó EP-jét. Ezt kár lenne kihagyni.
10/10
